Ki ne emlékezne arra, hogy gyerekként mindenféle helyen, szinte akármiből épített kuckót magának, ahol elbújhatott, ahová elvonulhatott, ahol játszhatott...? A kuckóépítés tipikus jellemző tevékenysége a gyerekkornak, de vajon miért építenek a gyerekek kuckókat, bungalókat maguknak olyan lelkesen?

Nyilván gyerekként el sem gondolkozunk a kuckóépítés motivációján, egyszerűen csak vágyunk az alkotásra, egy védelmet jelentő menedékre, ahol nem mellékesen még „felnőttesdit” is játszhatunk.

A fiúkat sokkal inkább a tárgyak érdeklik – különösen akkor, ha mozognak is. Hosszan elnézegetik az ágyuk fölé akasztott libegő-mozgó játékokat.

Ha egy óvodás csoportba új kislány érkezik, a lányok rendszerint körülveszik, érdeklődnek iránta, bevonják a játékba, Az új fiút a régiek közömbösen fogadják, és akkor veszik be a csapatba, ha hasznossá teszi magát.

A válasz egyértelmű igen. Előbb-utóbb bizony mindegyiküket hazugságon fogjuk kapni. A hazugságok tulajdonképpen azt mutatják, hogy egészségesen fejlődnek, csak még nem tudnak különbséget tenni a valóság és a képzeletük között. A kisgyerekeknek 3-6 éves korukban nagyon élénk a fantáziájuk, lenyűgözve hallgatják a meséket, részben az álom- és mesevilágban élnek: mindez elengedhetetlen a lelki fejlődésükhöz. Ezért formálják át a tényeket, színezik ki a valóságot, találnak ki meglepő történeteket: és mindezt (legalábbis részben) el is hiszik.

 Milyen színű legyen, milyen árnyalat? Világos vagy sötét? Túl sok stimuláció vagy túl kevés? Sok kérdés merül fel egy friss szülőben, amikor kialakítja a babája szobáját.

A színek hatnak ránk, ez nem kétséges, a marketingesek is előszeretettel használják a reklámokban, hogy megvegyük, amit el akarnak adni. Nem véletlen például, hogy a gyorséttermekben sok sárgát és pirosat használnak, mivel ezek a színek az éhségérzetünket növelik

 Katasztrófa az, amikor pici gyerekekkel megyünk étterembe, akik hirtelen elfelejtenek viselkedni, és kiborítják az összes pincért meg a körülöttünk ülő vendégeket. Praktikák, amiket bevethetünk, hogy megelőzzük az ilyen helyzeteket.

Az nem túl jó tanács, hogy „ne menj a gyerekkel étterembe”, mert főleg nyáron ez rendkívül rosszul esne a szülőknek. Szeretnénk mi is családi vacsorákon kikapcsolódni, de közben nem akarnánk, hogy mi legyünk AZ a család, akik miatt többen megfogadják az étteremben, hogy soha többé nem esznek házon kívül.

 Akinek már volt dackorszakos gyereke, az tudja, hogy a nagy hisztirohamok bármikor, bárhol rátörhetnek az amúgy bűbájos gyermekre. Ilyenkor kissé – nagyon – kifordul önmagából, taknya-nyála egybefolyik, és az addig kis tündér totyogó átváltozik egy nagy halom ordítássá.

A gyermekünknek ebben a korszakban teljesen mindegy, hogy épp hol vagyunk, lehet ő akár az amerikai elnök előtt is, ha épp akkor jön rá a hoppáré, akkor ott fog hisztizni. Az én lányaimon rendszerint vásárlás közben, a játszótéren és utazás közben tört ki az ordítozós roham, szerintem csak azért, mert ott nagyobb közönség előtt játszhatták el a drámakirálynőt.

Nem kell aggódnia, ha nem tudja felidézni korai gyermekéveit. Csak nagyon kevés felnőtt emlékszik arra, ami hároméves kora előtt történt. Ez az úgynevezett gyermekkori amnézia, s mindeddig tisztázatlan volt, hogy valójában mi okozza. Egy új kanadai tanulmány, amely hasonló amnéziában szenvedő egerek kísérletein alapul, azt mutatja, hogy az ok az új idegsejtek növekedése, amelyek zavarják a hosszú távú memóriában való tárolást.

■ A legkorábbi gyermekkori emlékeket valószínűleg a hippokampuszban növekvő, új idegsejtek miatt felejtjük el

Az egerek elfelejtették az elektrosokkot

A gyermekkori amnézia nem csak az emberek sajátja, más fajoknál is jelen van, beleértve az egereket is, amelyek idővel szintén gyengülő neurogenézist mutatnak.

 Néha úgy tűnhet, hogy a totyogód direkt meg akarja nehezíteni a dolgodat, de a szakértők szerint ez cseppet sincs így. Dr. Harvey Karp gyerekpszichológus 4 olyan területet mutat be, ahol a mi kis hisztis szépségeink nap mint nap küzdenek saját magukkal.

Dr. Karp szerint a gyerekek akkor a legboldogabbak, ha a természetben, házon kívül rohangálhatnak a többi gyerekkel. Bármennyire is nagy és szép az otthonunk, nem lehet összehasonlítani a külső helyszínek adta élményekkel.

 Szerencsére nem robotok, hanem hús-vér emberek nevelik a gyerekeket, ez azonban bizonyos nehézségekkel jár. Anyának és apának is vannak érzelmei, így aztán hiába tudja ésszel, hogy a gyermeki erőszakosságra, agresszióra nem kellene hasonlóképp válaszolnia, az a helyzet, hogy ilyenkor benne is felmegy a pumpa, dühösnek, megbántottnak és tehetetlennek érzi magát, és nincs kedve kedvesen, türelmesen szólni a csemetéhez, és bölcs határozottsággal közölni, hogy amit tett, az helytelen.

Ha a gyerek önérzete sérül, későbbi társas kapcsolataiban kudarcok sorozatát élheti meg.

S hogy miért bántja egy szülő a gyermekét? Általában azért, mert már nem lát más eszközt a nevelésre, és kétségbe van esve.

 Nagyjából attól a perctől kezdve, hogy megszületik a babád, mindenki kérdezgeti, hogy alszik-e már egész éjszaka. Általában az egyik leggyakoribb kérdés hozzád az, hogy „jó baba, eleget alszik?”

Az újszülötted alvása joggal érdekli ennyire a környezetedet, érted aggódnak, hiszen ha nem alszik a babád, akkor te is kimerülsz, és egy idő után átveszi feletted a hatalmat a zombi üzemmód. Ne vedd ezért sértésnek, hogy a többi ember miért zaklat, mikor egyértelműen látszik a szemed alatti karikákból, hogy nem, a baba nem alszik éjjel.

 Az egészséges gyermek születésének az az alapfeltétele, hogy az anya egészséges legyen, ehhez pedig elengedhetetlen a helyes táplálkozás. Rendkívül fontos, hogy a terhes nők szervezetében folyamatosan megfelelő mennyiségű vitamin és ásványi anyag legyen jelen.

Ahogyan korábbi cikkünkben már megírtuk, kiemelten fontos, hogy már a várandósság előtt gondoskodjunk szervezetünk egészségéről, megfelelő vitaminháztartásáról. Bizonyos életszakaszokban, például fogantatás előtt, a terhesség vagy a szoptatás idején jelentősen megnőhet a szervezet igénye bizonyos vitaminok és ásványi anyagok iránt.

 Oké, a fenti mondat az, amit sose mond a csemete. Viszont megkarmol. Téged, magát, a nagymamát, a kutyát és egyáltalán...Ezért köröm tudorunk, Brigi most elmeséli, hogyan is kell ezt jól csinálni

 Minden terhesség más, de abban mindegyik megegyezik, hogy csodálatos és lenyűgöző élmény. Az összes árnyoldalával együtt vannak a terhességben olyan boldog pillanatok, amik kitörölhetetlenül bennünk maradnak, és feledtetnek minden kényelmetlenséget.

1. Eleve az, hogy terhes vagy

Már maga a kétcsíkos teszt egy kis csoda, főleg akkor, ha nem jött össze könnyen a babád. Abban a pillanatban, amikor bűvölöd a terhességi tesztet, és megjelenik rajta a második csík, hirtelen fel sem fogod, mi történik.

 Mindenki felhívta rá a figyelmem, hogy nagyon meg fog változni az életem, miután gyerekem lesz. Én meg csak legyintettem... Pedig tényleg! De egyáltalán nem bánom. Sőt! Most elárulom nektek néhány olyan új, vicces szokásomat, amelyek miatt nap mit nap jót tudok nevetni: saját magamon.

1. Azelőtt a legnagyobb slágereket énekeltem napközben, az autóban, a zuhany alatt. Ma már 'Az icipici pókfi'-t és a 'Karom van kettő, kezem is kettő...' kezdetű gyerekdalok a kedvenceim, amelyeket egy éneklő játékkutyustól tanultam.

A lefektetés sok szülő számára nehéz pillanat: általában sok energiát és türelmet követel tőlünk. A legtöbb gyerek nem fekszik le szívesen aludni, mert semmi kedve félbehagyni izgalmas elfoglaltságát, és nem vonzza az a kilátás, hogy hamarosan, csöndben és félhomályban egyedül maradhat a szobájában, el kell válnia anyától és apától. Persze hogy meg akarja úszni... Teljesen normális reakció ez!

A lefekvés „szertartása" megkönnyítheti ennek elfogadását.

 A kisgyerekes szülők nagy része ismeri a gyomor gombóccá formálódásának folyamatát, amikor úgy egy perccel indulás után (a sarki kisbolt magasságában) és kettő-nyolc órával az út vége előtt (egy-két oktávval a normál hangszín felett) felharsan a jól ismert kérdés: Mikor érünk már oda?

Igazán szerencsés az a család, aki megengedhet magának egy klassz, nyaralós hetet, és nincs más problémája, mint hogy a kölykök nehezen viselik az autóutat. Mégis érdemes felkészülni erre a problémakörre, hiszen mi sem hiányzik kevésbé a hőn várt szabi első napján, mint egy idegösszeomlás szélén álló, ordítozó szülőpár és néhány agyonsírt szemű kisgyerek a csokival összekent autóban.