A válasz egyértelmű igen. Előbb-utóbb bizony mindegyiküket hazugságon fogjuk kapni. A hazugságok tulajdonképpen azt mutatják, hogy egészségesen fejlődnek, csak még nem tudnak különbséget tenni a valóság és a képzeletük között. A kisgyerekeknek 3-6 éves korukban nagyon élénk a fantáziájuk, lenyűgözve hallgatják a meséket, részben az álom- és mesevilágban élnek: mindez elengedhetetlen a lelki fejlődésükhöz. Ezért formálják át a tényeket, színezik ki a valóságot, találnak ki meglepő történeteket: és mindezt (legalábbis részben) el is hiszik.

Nézhetjük a dolgok jó oldalát is: a gyerekünk „hazudozása" (vagyis az, hogy inkább azt látja, amit látni szeretne, mint azt, ami „valóban megtörtént") azt bizonyítja, hogy az értelmi képességeifejlődnek, és ráadásul kreatív is! Egyébként minél kreatívabb és kíváncsibb egy gyerek, annál többször „talál ki dolgokat". Ne ijedjünk meg, ez még nem jellemhiba, s ettől még nem válik a gyerekünk beteges hazudozóvá!

Hány éves korukban kezdenek a gyerekek „hazudozni"?

A kisgyerekkori „hazudozást" a pszichológiai szakirodalomban konfabuláciának hívják. Tulajdonképpen nem hazugságról (legalábbis nem tudatos hazugságról) van szó: a kisgyerekek még nem tudják pontosan elválasztani a képzeletvilágukat a valóságtól, így óhatatlanul „elferdítik" a tényeket. Teljesen öntudatlanul és ártatlanul bizonygatják, hogy „nem ők csinálták ezt a rosszaságot, hanem a babájuk". Ez egyrészt önkéntelen és természetes védekezés (meg akarják úszni a szidást vagy a büntetést), másrészt „mágikus gondolkodásuk" jele: a kisgyerekek a szavaknak és a gondolatoknak teremtő erőt tulajdonítanak, ennek megfelelően a valóságészlelésük „torzul", pontosabban egészen máshogyan észlelik a valóságot, mert más a viszonyuk hozzá.

Ahhoz, hogy valaki valóban hazudni tudjon, mindenekelőtt nagyon is tisztában kell lennie az igazsággal, amelyet képzelőerejére támaszkodva el akar kendőzni. Mindez olyan logikus gondolkodást és intellektuális erőfeszítést feltételez, amelyre a kisgyerekek csak 5-6 éves koruk táján lesznek képesek.

Miért „hazudoznak" a gyerekek?

Az óvodáskorú gyerekek nem azért „hazudoznak", hogy szándékosan megtévesszenek minket, az óvónőiket vagy a barátaikat.Egyszerűen így védekeznek. A valóság és a képzelt világ számukra még nem válik el élesen egymástól, és reflexszerűen a mágikus gondolkodás segítségével próbálják megoldani a nehéz helyzeteket. „Hazudozásuknak", a valóság „megszépítésének" több oka lehet:

Lehet, hogy a büntetéstől félnek

Legtöbbször erről van szó. A gyerekek gyakran azért találnak ki kacifántos és kevéssé hihető történeteket a hibájuk vagy a „rosszaságuk" mentségére, mert nem akarják, hogy rosszat gondoljunk róluk, és nem szeretnék, ha megszidnánk vagy megbüntetnénk őket. Ha gyakran vagyunk indulatosak, és valóban tartania kell a büntetésektől, akkor többet fog „hazudozni". (Miért vallaná be vagy ismerné be a hibáját, ha nem várhat mást, mint hogy leszidják vagy megbüntetik?)

Igyekezzünk tehát, hogy ne reagáljuk túl a dolgokat és ne prédikáljunk sokat! A gyerekünk azért ragaszkodik ahhoz, hogy nem ő törte össze a nappaliban az állólámpát, mert nem szándékosan csinálta. Ő tulajdonképpen nem akarta. Azért hajtogatja megingathatatlanul, hogy nem ő mázolta össze a falat, meri tudja, hogy ez tilos, hogy rosszat tett, sajnálja, és azt szeretné, ha mi nem tartanánk azért őt „rossz gyereknek".

Forrás:http://delina.hu