Szeretettel köszöntelek a Babák és Mamák közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Babák és Mamák vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Babák és Mamák közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Babák és Mamák vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Babák és Mamák közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Babák és Mamák vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Babák és Mamák közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Babák és Mamák vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Szerencsére nem robotok, hanem hús-vér emberek nevelik a gyerekeket, ez azonban bizonyos nehézségekkel jár. Anyának és apának is vannak érzelmei, így aztán hiába tudja ésszel, hogy a gyermeki erőszakosságra, agresszióra nem kellene hasonlóképp válaszolnia, az a helyzet, hogy ilyenkor benne is felmegy a pumpa, dühösnek, megbántottnak és tehetetlennek érzi magát, és nincs kedve kedvesen, türelmesen szólni a csemetéhez, és bölcs határozottsággal közölni, hogy amit tett, az helytelen.
Néhány generációval ezelőtt még egészen más szempontok érvényesültek a lányok nevelésében, és most nem arra gondolunk, hogy a 19. században hímezni kellett és zongorázni. Mélyen gyökeredzik a kultúránkban az a nézet, hogy egy lány legyen csendes, visszafogott, alázatos és szófogadó, nem árt, ha van benne egy jó adag önfeladás is, azaz képes a saját igényeit háttérbe szorítani és inkább másokéival törődni, hiszen ez az asszonyok sorsa.
Én nem ilyen lányt akarok nevelni.
|
|
„Burokban neveled a gyereked”, „meddig akarod még burokban tartani?” – ezek a mondatok általában kritikaként hangzanak el, arra utalva, hogy a szülő túlfélti a csemetét, nem képes elfogadni az önállósodási vágyát, a tőle való távolodást.
A burok szó az anyaméhet juttathatja eszünkbe, így a megjegyzés azt sugallja, hiába született meg a gyerek, mintha még mindig a saját részének tekintené az anya. Ám nyilvánvaló, hogy valamiféle óvásra, védelemre szüksége van a gyereknek, és nagyon is probléma, ha hiányzik körülötte a védőburok
Burokra egész életünkben szükségünk van, de egyre több mindent képesek vagyunk magunknak is megadni: helyreállítjuk jó hangulatunkat, önbecsülésünket, ha valami kellemetlenség kibillentett minket, tehát már nincs szükségünk azonnali támaszra, de azért mindenkinek kell valamiféle háttér, hogy tudja, van, ahol szeretik, elfogadják.
Igazság szerint, ha túl szigorúak vagyunk anyaként saját magunkkal szemben azért, mert nem vagyunk tökéletes szülők, akkor sokkal kisebb az esélyünk arra, hogy jobbá váljunk.
Nem rég megjelent egy pszichológiai oldalon egy írás arról, mik azok a mondatok, amiket semmilyen körülmények között ne mondjunk a gyereknek, mert ártunk neki. Arra is tesz javaslatokat a cikk, hogy miket érdemes helyette megfogalmazni. Mi is beszámoltunk erről.
Összességében az a mondanivaló, hogy ne a gyereket minősítsük, hanem a tettét. Ne mondjuk például, hogy „az őrületbe kergetsz!”, sem azt, hogy „mi a baj veled?!”, mert ezekkel bűntudatot és szégyent keltünk benne, azt sugallva, hogy valami baj nyilván van vele, illetve, hogy ő felelős az érzéseinkért.
9 éve | Felföldi Fanni | 0 hozzászólás
A testvérféltékenység minden korkülönbségnél felüti a fejét, úgy tűnik, elkerülhetetlen mumusként áll fölöttünk, ha kis tesó érkezik. Így történt ez nálam is most, hogy a harmadik gyermekem megszületett.
Nálunk 8 és 10 év a korkülönbség a legkisebb és a nagy lányok között, amire azt gondoltam volna régebben, hogy ilyen különbségnél biztos nincs már féltékenység. Inkább a macskámra tippeltem, hogy féltékeny lesz, nem a 10 éves lányomra.
Akinek csak egy gyereke van, talán nem érti a fenti idézetet, akinek legalább kettő, az viszont valószínűleg pontosan tudja, miről van szó. Varró Dánielnek sikerült egyetlen mondatban összefoglalnia a nagyobb testvérek egyik legfőbb érzését a kisebb iránt, de igazából a kisebbek is ugyanezt érzik – a testvérek egymás iránti viselkedésének egyik mozgatórugója (ha nem is tudatosan), hogy nehogy a másiknak több vagy jobb jusson.
Ma már egyre kevesebben használnak olyan frázisokat a gyereknevelésben, mint a „várj csak, amíg apád hazaér” vagy „bár jobban szeretnétek egymást a testvéreddel”, ám vannak olyan mondatok, amelyekre sokan ráismerünk a mindennapokból, és amelyekre azt mondják a pszichológusok, hogy jobb lenne ezeket elkerülni. Közülük hoztam 10 mondatot, bár némelyikkel magam sem tudom, egyetértek-e, mivel szerintem az őszinteség a gyerekkel szemben azért sok mindent überel, akár a pszichológusok véleményét is.
Van az úgy néha, hogy szétcsúszunk. Szalad a ház, ordít a gyerek, mert éppen jön a foga, közben pedig a mosógép a fürdőszoba kellős közepére nyomja ki a vizet. Ismerős? Sajnos nekem nagyon is. Bizonyos életszakaszokban nem úgy mennek a dolgok, ahogy megszoktuk. Gyermek érkezett a családba, és magunkon kívül most már egy kis jövevényről is gondoskodnunk kell. Újra munkába állunk, és már borul is az addig megszokott napirend. Esetleg kistestvér születik. Vagy egyszerűen csak frontátvonulás van :-).
15 éve | Erdész Sára | 0 hozzászólás
Egy rövid szösszenet, semmi több...
Mindig elámulva figyelek egy-egy jelenetet az utcán, milyen türelemmel vannak némely szülők ebben a teljesen kaotikus világban, ami a türelemmel és szeretettel van a legrosszabb viszonyban.
Kezdhetném úgy is a mondandómat, hogy az ellenkezőjére hívom fel a figyelmet, hiszen a kiabáló, gyerekét nyilvánosan megalázó szülő sajnos a gyakoribb látványos jelenség, de pont nem ezt szeretném. Az inkább emlitést érdemlő, ha valaki felül emelkedik saját magán.
15 éve | Lovas Vanda | 2 hozzászólás
Nem is tudom, érdemes-e bevezetõt írni egy ilyen érdekes figyelem felhíváshoz... talán csak annyit, akinek van ideje szánjon rá néhány percet és garantálom, hogy el fog rajta gondolkodni!
"Ha
szeretnéd, akkor most rögtön megeheted a cukrot" - tett le egy darab
édességet az óvó néni a "gumicukorteszt" néven elhíresült kísérletben a
4 éves gyermek elé az asztalra. "De ha nem eszed meg azonnal, hanem
megvárod, amíg elintézek valamit, akkor kettõt kapsz, amikor
visszajövök".
(sz)ÓDA a tévéhez /avagy higítsd amíg bírod/
Nemrég túlestem életem és szülôségem elsô szülôi értekezletén a óvodában. Nagy élmény volt (de tényleg) a kicsi széken kuporogva, laza körben ülve az óvónéniket hallgatni élénk figyelemmel. De most nem ez a lényeg. A menetrendszer? beszámolókat követô kötetlen beszélgetés közben került szóba Õ kinek említésére sztorik és panaszok zengték be a csoportszobát, és akirôl szólnék most Nektek is.
Nem szép dolog senkit sem kibeszélni a háta mögött ( a szemébe nézve pedig, nagy bátorság), de ennek ellenére én pont ezt fogom tenni Vele.
Én is meg szoktam venni a Képmás családmagazint és nekem is nagyon tetszik néhány cikk benne, meg egyáltalán az újság felépítése. Mindenkinek nagyon ajánlom a figyelmébe, mert sokmindent érint... jó, nem egy tipikus baba-mama újság, de aki néha - és ezzel szerintem mind így vagyunk - egy kicsit messzebre is gondol, az sok örömét lelheti benne, az okosságokról nem is beszélve! :) Czakó Gábor Ifjúkoromban számos korosztály létezett. |
Keczánné Macskó Piroska írta 2 hete itt:
Érezd magad jól a klubban!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás