Nincsenek könnyű helyzetben azok a nők a munkaerőpiacon, akik kisgyermekkel vágnak neki az álláskeresésnek. Hogyan javíthatják az esélyeiket?

Egyre többen vannak, akik nem kívánják letenni a garast a gyereknevelés vagy karrier kérdéskörében, és a GYED-ről visszatérve, kisgyerek mellett is szeretnének kiteljesedni a hivatásukban. Ez ma már nem ördögtő való eretnekség, hiszen a szakpszichológusok is egyöntetűen hangoztatják, a gyermeknek is akkor a legjobb, ha édesanyja önmagaként is kiteljesedhet, és megtalálja a helyes arányokat a család és az önmegvalósítás kényes egyensúlyában.

 Őszinte válaszok az egyedülálló nőktől, akik magukra maradtak a csemetéjükkel.

Az élet kegyetlen valósága az, hogy nem minden család ideális, hiszen gyakran előfordul, hogy valamilyen okból kifolyólag az anyukák egyedül maradnak a gyermekükkel, akinek a nevelése még akkor sem lenne könnyű, ha velük lenne az apuka.

Habár a gyerekek sokszor szuperhősnek képzelik az anyjukat, ők most mégis kegyetlen őszinteséggel elmondták az egyik külföldi lapnak, hogy milyen nehéz a dolguk.

A 4.-10. életév a pszichoszexuális identitás megszilárdulásának és a nemi szerep fokozatos kiépülésének időszaka, amelyben a szexuális kíváncsiság, fantázia és játék egyre nagyobb szerepet kap.

A tájékozódást a gyermek a leginkább elérhető, keze ügyébe eső dolgokon, és saját testén kezdi. Így előbb-utóbb felfedezi saját erogén zónáit, testének szexuálisan izgatható részeit (főleg a száj és a nemi szervek környékét). S. Freud a gyermek pszichoszexuális fejlődésében orális (szájhoz kapcsolódó), anális (vég-bélnyíláshoz) és fallikus, ill.

Rengeteg fórum és írás foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. Minden anya felteszi magának a kérdést: Jó anya vagyok-e?

Sok ismérve van a jó anyának, de ezek mind szubjektív vélemények. Nem létezik egyetlen objektív nézőpont sem, de általánosítások, és sok meghatározható szempont, létezik.

Mit jelent jó anyának lenni? Mitől jó valaki, a másik meg nem? Egy anya számtalan bírálatot kap a külvilágból, távoli és közeli ismerősöktől egyaránt.

Az anyaméhben lévő magzat arcáról készült felvételnek a világ legnyugodtabb képének kellene lennie. Az állhoz húzott apró kéz azonban arról árulkodik, hogy a baba stressznek van kitéve.

 Van kismama, akit azonnal lenyűgöz a babája látványa, mások eleinte félve szemlélik a csöppséget. Létezik anyai ösztön, vagy tanulni kell?

Anyának születni kell. Ez egy csoda!

Én is Anya lettem. Most már tudom, de nem ment ez olyan egyszerűen. Készültem, örültem, vártam, tudtam, hogy nemsokára az leszek. És mikor elérkezett a pillanat, és megszületett a kisfiam, az első örömök után kicsit megijedtem. Képes vagyok -e én jó és szerető anyja lenni ennek a kisbabának?

Van olyan élményed, amit szívesen megosztanál velünk, amikor érezted, most lettél anya.

Lassan 9 hónapja volt már, hogy részese lehettem az egyik legnagyobb csodának a földön. Anyuka lettem. Először. Az első pár hétben voltak nehezebb napok, hangulatváltozások, de szerencsésnek mondhatom magam, mert hamar összeszoktunk kisfiammal, és gördülékenyen zajlottak mindennapjaink.

Sajnos azonban, sok anyuka átesik a szülés utáni depresszió állapotán, vannak, akik könnyebben, vannak, akik nehezebben vészelik át az első napokat és hónapokat.

Nem egyszerű dolog szülővé válni. Mikor még a pocakban van a baba, eltervezzük milyen is lesz majd ha velünk lesz, hogy szépen végigalussza az éjszakát, idilli állapotok lesznek, minden úgy fog zajlani mint a karikacsapás.

Muszáj megosztanom ezt a kis szösszenetet! Annyit nevettem rajta...

Kétféle Nõ létezik, az amelyik már szült gyereket és az amelyik még nem. Amíg az utóbbiak táborába tartozol hajlamos vagy egy túl idealizált képet alkotni, a terhességrõl, a szülésrõl és az azt követõ babázós évekrõl. Mondhat neked bárki bármit, nincs az a panaszáradat álmatlan éjszakákról, hasfájásról, és kibújó fogacskákról, ami megingathat a hitedben, hogy anyának lenni csodálatos, és ez így is van jól.