Köszönöm, nem kérek tortát. Fogyókúrázom! – mondta a lányom hatodik szülinapján egy vendég kislány. Döbbenten meredtem rá. Nem egy duci kislány szájából hangzott el ez a mondat, hanem egy kifejezetten vékonyka osztálytárséból.

Az anyukája azonban nem volt vékony. Úgy tippeltem bőven 100 kiló fölött járhatott, és az egész óvoda tudta, hogy folyamatosan fogyókúrázik. Nyilván tőle tanulta a gyerek ezt a szót, és azt a lemondó legyintést is, amivel visszautasította a tortát – ellentétben az anyukájával, aki kétszer is szedett belőle.

 Mindig arról álmodtam, hogy szülés után olyan alakom lesz, mint Heidi Klumnak, nem így lett. Most az a feladat, hogy újra megszeressem a testet, amiben élek...

174 centis vagyok, és sok nővel ellentétben én szülés után is ennyi maradtam. 58 kilóval estem teherbe, 36-os ruhákat hordtam, és bár sosem volt tökéletesen lapos hasam és a melleim is kicsik voltak, én szerettem együtt élni magammal – volt rá 31 évem, hogy szoros barátságba kerüljek a testem összes apró hiányosságával.

 Hogy hogyan él egy magyar anya, aki némi túlzással a plusz 40-ből a mínusz 40 fokba költözött kanadai férjével és a kislányukkal? Ismerkedjetek meg Rékával, aki azt is elárulja, miért örül, annak, hogy nem Kanadában szült.

A kislányodat Dubajban szülted, de gondolom van némi rálátásod arra, hogy milyen a terhesgondozás/szülés Kanadában. Mi a legnagyobb különbség a magyar vagy a dubaji viszonyokhoz képest?

Dubajban terhesnek lenni és szülni nagyon jó élmény volt még akkor is, ha 30 órát vajúdtam és végül a kislányom császármetszéssel született meg.

Változást akarsz?

Akkor változtass az életeden; az egészségeden, a jövedelmeden!

Közösségünkbe keressük mindazokat a leendő munkatársakat, akik

1. az egészségmegőrzés terén bármilyen módon elkötelezettnek érzik magukat,
2. beiktatnák életükbe minőségi élelmiszerek, táplálék kiegészítők fogyasztását,
3. szívesen átadnák erről a tapasztalataikat naponta néhány mondatban esetleg fotókkal, képekkel kiegészítve.

Csapatunk tagjaként különleges kedvezményeket élvezhetsz, és folyamatosan emelkedő jövedelmed lehet.

A babaruhák vagy jól mosható fehér színűek, vagy hagyományosan a lányoknak rózsaszín, kisfiúknak világoskék színű rugdalózók közül „kötelező” válogatni. Megjelentek ugyan az egyéb pasztell-, sőt, sötétebb színek is, de a babarózsaszín és a babakék diadala örök, méghozzá továbbra is nemhez kötötten. Vajon miért?

Mintha kőbe lenne vésve: a kisfúk színe a világoskék, a kislányoké a rózsaszín. A legtöbb babaholmi is ezekben a színekben készül, és természetesen az is gyakran választja ezeket a kedves, szép színeket, aki nem akar mereven ragaszkodni a sztereotípiákhoz.

Felmerül ezért a kérdés, hogy melyik a helyes út, és milyen következményei lehetnek, ha a kicsi egyedül alszik. Egy brit tanulmányból az derült ki, hogy a nők 46 százaléka együtt alszik a babával az első hónapban, míg a 21 százalékuk a 3-12 hónapos gyermekkel is megosztja az ágyukat.

Amikor kiderül a hír, hogy úton van a baba, a legtöbb nő elbizonytalanodik abban, hogy várandósan mit szabad csinálni és mit nem. A válasz leegyszerűsítve: azt csináld, ami jólesik.

“Ha fogyni szeretnél, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Kövér vagy. Addig nem veszek neked új ruhát, amíg le nem fogysz.

Vagy:

Menjünk el egyet sétálni vacsora után.

Készítek neked egy salátát.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

 Ha meg kellene tanulnod úszni, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Nem akarom hallgatni, ahogy itt sírsz. Nyomás be a vízbe és ússzál! Ne viselkedj úgy, mint egy kisbaba!

Vagy:

Itt leszek melletted.

 Hogyan rendezzük át a gyerekszobát, amikor a második gyerek érkezik a családba, hogyan alakítsunk ki neki is helyet a már berendezett, eddig egyke lakban? Többféle válaszunk is van a kérdésre.

Nagy változás egy család életében, amikor a második gyerek is megérkezik. Sok szempontból fel kell készülni rá, ezek közül az egyik az, hogyan is lesz az egykeszobából tesószoba. Hogyan rendezzük át a teret? Milyen lehetőségek és trükkök vannak a helymegtakarításra, a praktikus berendezésre?