A babaruhák vagy jól mosható fehér színűek, vagy hagyományosan a lányoknak rózsaszín, kisfiúknak világoskék színű rugdalózók közül „kötelező” válogatni. Megjelentek ugyan az egyéb pasztell-, sőt, sötétebb színek is, de a babarózsaszín és a babakék diadala örök, méghozzá továbbra is nemhez kötötten. Vajon miért?

Mintha kőbe lenne vésve: a kisfúk színe a világoskék, a kislányoké a rózsaszín. A legtöbb babaholmi is ezekben a színekben készül, és természetesen az is gyakran választja ezeket a kedves, szép színeket, aki nem akar mereven ragaszkodni a sztereotípiákhoz. Igaz, a rózsaszín valóban olyan „csajos”, romantikus szín, sok anyuka maga is szívesen visel ilyen holmikat. A világoskék pedig kellemes, megnyugtató és tisztaságot sugároz. Annyira mégis  kevesen mennek szembe a hagyományokkal, hogy kisfiút tiszta rózsaszínbe, kislányt kékbe öltöztessenek. Még ha egy pillanatig sem hisznek abban, hogy ezen múlna a kicsi nemi identitása, de zavarná őket, ha a lányukat rendre fiúnak, kisfiukat kislánynak néznék az utcán és magyarázkodniuk kellene.

A hagyomány tehát tartja magát.

Kicsit tudományosabban tekintve a dolgokat, szintén csak ajánlható az apróságok környezetébe ez a két szín. A minket körülvevő színek ugyanis komoly hatást gyakorolnak ránk, már egészen apró korunktól fogva. A rózsaszín  gyengédséget, nyugalmat, szeretetet sugároz. A kék békességet, védelmet, biztonságot és szintén nyugalmat ad, bár egyúttal frissít is.

De miért e két szín nemekhez kötése?

A színszimbolika eredete azonban a jóval távolabbi múltban gyökerezik. A muszlimoknál a kék Allah színe. A magyar néphit szerint a világmindenség és az ég színe. Az okkult tudományokban pedig a magas bölcsesség, lelki védőpajzs és okkult erő kifejezője a kék. Ezek után talán nem meglepő, hogy valaha úgy vélték, a kék megvéd a rontástól, ezért Görögországban például kék ékszereket hordtak védekezésül. A piros pedig – és annak árnyalata, a rózsaszín – a vér, az élet, az erő, a kicsattanó egészség színe.

Egy-két emberöltőnyit visszatekintve láthatjuk, hogy divatirányzatok, a korszellemet tükröző elméletek befolyásolták a gyerekek ruházkodását is. A XIX. századig egyformán öltöztették a két nembeli gyerekeket, kis fehér ingecske, „pendely” került mindkettőre, az 1800-as évek végén kezdték színesebben öltöztetni a kicsiket.  A XX. század elején még rövid ideig a fiúké volt a rózsaszín és a lányoké a kék. Utóbbit ugyanis Mária kék köpenyével, a nyugalommal, a szelíd ég színével, gyengédséggel hozták összefüggésbe, míg a rózsaszínt a piros változataként az erő, a dominancia, a férfiasság kifejezőjének tekintették. A két világháború között talán a férfiegyenruhák színe miatt tapadt a kék színhez a férfiasság fogalma, a rózsaszín meg a nőies lágyság kifejezőeszköze lett. A nemek közti egyenjogúság a XX. század második felében szép sikereket ért el – talán ennek egy apró jele az is, hogy az 1970-80-as években semleges színű, uniszex gyermekruhák voltak divatban. Utána viszont – egyfajta visszahatásként? – a fehér mellett újra a két alapszín került elő, játékos, vidám ábrákkal, figurákkal díszítve, ünnepi öltözetként pedig még a nyakkendős, öltönyös férfiruházat miniatűr mása is rákerül a kisfiúkra, a kislányokat meg szeretik újra habos-fodros, csajos ruhácskákba öltöztetni.

Forrás:http://www.csaladivilag.hu