Ma már egyre kevesebben használnak olyan frázisokat a gyereknevelésben, mint a „várj csak, amíg apád hazaér” vagy „bár jobban szeretnétek egymást a testvéreddel”, ám vannak olyan mondatok, amelyekre sokan ráismerünk a mindennapokból, és amelyekre azt mondják a pszichológusok, hogy jobb lenne ezeket elkerülni. Közülük hoztam 10 mondatot, bár némelyikkel magam sem tudom, egyetértek-e, mivel szerintem az őszinteség a gyerekkel szemben azért sok mindent überel, akár a pszichológusok véleményét is.

 

1. „Szép munka”

A kutatások azt mutatták, hogy a jól ismert dicséretekkel, mint „jó kislány” vagy „csak így tovább”, csak teljesítménykényszert táplálunk a gyerekünkbe, a mi megerősítésünkért akar jól cselekedni, nem belső motivációból. Jenn Berman pszichológus szerint konkrétabban kell fogalmaznunk: ahelyett, hogy általánosságban dicsérjük a gyereket, például mondhatjuk, hogy „szép volt tőled, hogy levitted a szemetet”.

2. „Gyakorlat teszi a mestert”

Igaz, hogy minél több energiát fektet a gyerek a gyakorlásba bármely területen, annál ügyesebbé válik. Ám ezzel a mondattal a 101 ways to be a terrific sports parent szerzője, dr. Joel Fish szerint csak azt közvetítjük neki, hogy ha kudarcot vall valamilyen tevékenységben, akkor az azért van, mert nem gyakorolt eleget. Nyomás alá helyezzük, hogy győzni kell, mindenáron, legyen szó sportról vagy tanulásról, különben ő nem elég jó. Inkább helyezzük arra a hangsúlyt, hogy gyakoroljon, de ne a győzelemért, hanem azért, hogy fejlődjön és hozza ki magából a legjobbat.

 

3. „Kutya bajod sincs”

A gyerek elesik, lehorzsolja a térdét és bömböl. Ez kb. tízmilliószor megtörténik vele, mi pedig azzal nyugtatjuk, hogy nincs semmi baja. Pedig van, hiszen azért sír, mert neki az probléma, hogy arccal előre landolt a földön. Megijedt, beütötte a térdét, vagy csupán nem érzi komfortosan magát a történtektől. Mi pedig ezzel a mondattal azt üzenjük neki, hogy a benne lévő negatív érzelmeket hagyja figyelmen kívül, és lehetőleg azonnal nyomja el őket. Pedig ilyenkor inkább megtaníthatnánk neki, hogy hogyan kezelje ezeket az érzelmeket, értse meg, mi történik vele. Öleljük meg, és mondjunk neki olyasmit, hogy „ez tényleg ijesztő esés volt”, és kérdezzük meg, hogy gyógypuszit vagy ragtapaszt kér, esetleg mindkettőt.

4. „Siess már!”

Gyermekünk reggel már megint őrült lassan ette a müzlijét, ruhadarabonként negyedóra volt az öltözés, és most ragaszkodik hozzá, hogy egyedül kösse be a cipőjét, ami azt jelenti, hogy megint késésben vagyunk. Ha a fenti mondattal sürgetjük, csak stresszhelyzetet teremtünk, ami jó eséllyel pont lassítani fogja a készülődés folyamatát. Helyette használjunk többes számot, mondjuk azt, hogy „siessünk”, ezzel közvetítve, hogy nemcsak rajta múlik minden, hanem egy csapatban vagyunk.

5. „Fogyókúrázom”

Remek, ha odafigyelünk a súlyunkra, de ezt a megerősítést inkább tartsuk meg magunknak. Ha azt hallgatja tőlünk a gyerek, hogy mit lehet és mit nem lehet ennünk, mert különben kövérek leszünk, azzal azt érhetjük el szélsőséges esetben, hogy egészségtelen testképe alakul ki. Jobb, ha ezt úgy közvetítjük inkább, hogy egészségesen eszünk, mert attól jobban érezzük magunkat, vagy azért megyünk futni, mert jót tesz a közérzetünknek, és a mindennapos mozgás fontos nekünk.

 

6. „Nincs rá pénzünk”

Amikor a gyerek könyörög épp a boltban valami csilliárdba kerülő játékért, akkor könnyen rávághatjuk, hogy „nincs rá pénzünk, nem engedhetjük meg magunknak”. Még akkor is, ha ez az igazság, jobb ha elkerüljük, mivel azt érezheti ebből a gyerek, hogy nem tartjuk kézben az anyagiakat, amitől talán megrémül, hogy nincs meg mögötte az anyagi biztonság. Senki sem akarja ijesztgetni a gyerekét, akkor sem, ha tényleg alig van pénz a családi kasszában, úgyhogy inkább tartsuk őt távol a pénzügyi problémáktól. Elkerülhetjük ezt a mondatot kreatívan, például mondjuk helyette azt, hogy „most nem szeretném megvenni ezt a játékot, mert fontosabb dolgokra spórolok”. Ha ragaszkodik hozzá, hogy az anyagi helyzetet beszéljük meg vele, akkor remek alkalom ez arra, hogy a pénz menedzseléséről és a spórolásról beszélgessünk vele.

7. „Ne állj szóba idegenekkel”

Természetesen ne álljon szóba idegenekkel a gyermek, mert az veszélyes lehet. De a pszichológusok azt javasolják, hogy ne ijesszük meg őt ezzel a szabállyal, mert még a végén olyannyira komolyan veszi, hogy akár még a rendőrökkel sem áll majd szóba, amikor olyan helyzetbe kerül, hogy segítséget kellene tőlük kérnie. Ehelyett inkább helyzeteket beszéljünk át vele, kérdezzük meg, mit tenne, ha egy idegen cukorral kínálná vagy haza akarná fuvarozni. Így egy párbeszéd alakulhat ki közöttünk a helyes megoldásokra fókuszálva. És minél többször mondjuk el neki, hogy ha valaki miatt szomorúnak, ijedtnek érzi magát, vagy megijeszti egy illető, akkor rögtön szóljon nekünk.

8. „Össze ne törd magad!”

Ha ezt pont akkor mondjuk, amikor gyermekünk épp a mászóka tetején egyensúlyozik, akkor valószínűleg épp ettől fog leesni. A szavainkkal afelé tereljük a figyelmét, hogy mit kell elkerülnie, azaz onnantól kezdve a leesésre és önmaga összetörésére koncentrál ahelyett, hogy tovább egyensúlyozna sikeresen. Sokkal jobban jár mindenki, ha ilyenkor inkább csendben maradunk és magunkban tartva a rettegést, lélegzet-visszafojtva várjuk, hogy vége legyen a mutatványnak.

 

9. „Nincs édesség, amíg meg nem eszed a vacsorádat”

A mondat, amit szinte minden szülő kimondott már egyszer legalább, aki pedig még nem, az majd mondja. Pedig ezzel arra tereljük gyermekünket, hogy maga a főétkezés nem fontos és nem élvezetes, csak azért kell lenyomni, hogy utána megkapja az édességet. Cseréljük le ezt az üzenetet arra, hogy „előbb megesszük a vacsorát, utána jöhet a desszert”, mert egy ilyen apró változtatással már teljesen megváltozik, pozitívvá válik maga a tartalom, nem lesz jutalom az édesség és kényszer a vacsora.

10. „Hadd segítsek”

A nagy játék közepette gyermekünk épp elrontani készül a hatalmas legótornyot, amit épít, esetleg látjuk, hogy nem boldogul könnyen a cipőfűzőjével, mi pedig rögtön bele is avatkozunk a folyamatba a fenti mondattal. A pszichológusok szerint ha túlságosan ugrásra készen állunk fölötte, hogy segítsünk, azzal az önállóságát csorbíthatjuk, és arra neveljük, hogy megoldják helyette mások a problémákat. Helyette inkább segítő kérdéseket tegyünk fel, amikkel a megoldásra vezetjük őt: „Biztos vagy benne, hogy az a pici legódarab megtartja majd a fölötte lévő nagyokat, ha még magasabb lesz a torony? Próbáld ki!”

 

Forrás: http://www.nlcafe.hu