Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy azok a tinédzserek, akiknek át kell élniük szüleik válását, gyakran szenvednek különféle pszichoszomatikus problémáktól, például fejfájástól, alvászavartól, feszültségtől, szédüléstől vagy éppen étvágytalanságtól.

 

A Stockholm Egyetemen végzett kutatásból az is kiderült, hogy a gyerekek számára rosszabb, ha válás után csak az egyik szülővel élnek, mintha mindkét szülő felváltva gyakorolná a felügyeletüket.

Ha rosszat álmodunk, az nemcsak az éjszakánkat keserítheti meg, többnyire hatással van az aznapi hangulatunkra is. Aztán persze elfelejtjük őket, hacsak nem törnek ránk újból és újból nyomasztó képeikkel. Ilyenkor érdemes átgondolni, milyen szorongások, félelmek állhatnak a háttérben.

Álmaink a régi közhiedelemmel ellentétben nem a jövőről szólnak, hanem többnyire aktuális érzelmi állapotunkat, illetve gondolatvilágunkat tükrözik sokszor szimbolikus formában.

 Túl- vagy alulöltözöttség és fertőzött homokozók - tavasszal is van mire odafigelni. Miközben a gyerek csak játszik...

 

A betegségekkel, vírusokkal telített zord tél után a tavasztól enyhülést várunk. A gyermekeket a szabadba, a játszóterekre csalogatják a napsugarak. Az április viszont igen szeszélyes évszak, hiszen az árnyékos helyeken még mindig téli hideget rejt. A szülőnek ügyelnie kell arra, hogy rétegesen öltöztesse gyermekét - mondta Dr.

 Egy texasi apa, Christien Sechrist az arca bal oldalára tetováltatta a kisfia arcképét. A babát majdnem elveszítették, ám végül életben maradt, a húszéves férfi pedig ennek örömére megcsináltatta a tetoválást.

 

Miután közzétette az interneten a tetoválásról készült képet, özönleni kezdtek a kommentek és ezek többsége bizony negatív volt. Christien azonban azt mondja, nem bánta meg a tetkót és bármikor megcsináltatná újra. „Ez egy szép tetoválás egy szép arcról egy másik szép arcon” – fogalmazott magabiztosan, és hozzátette azt is, hogy a kisfia mosolygott, amikor meglátta a tetkóját.

 A Today's the Best Day újság kérdezte meg az olvasóitól, hogy ők hogyan könnyítik meg maguknak a mindennapokat gyerekek mellett, és miért szeretnek anyukák lenni. Az eredmény vicces, kedves, és az élet írta. Igazi anyukák igazi válaszai következnek.

 

 

 

 

 

 

1. Amióta anya vagyok, mindenki megbocsátja, ha elkések valahonnan.

2. Senki sem néz bolondnak, ha magamban beszélek, mert ott van velem a gyerekem. Még akkor is, ha csak pár hónapos.

3.

 A gyermekek félelme sokszor irracionális és érthetetlen egy felnőtt számára, miközben a kicsinek nagyon is valóságot szenvedést okoz. A gyerekkori félelmeknek számos kiváltója lehet – ezek egy része főleg a legkisebbeknél majdhogynem természetes és elkerülhetetlen velejárója az életüknek. Mi annyit tehetünk, hogy igyekszünk ezeket felismerni, megérteni és enyhíteni.

 

 

Az egészen kicsi babáknak sok okuk van a félelemre: a világ, amibe csöppentek tökéletesen ismeretlen és idegen még, az érzékszerveik közel sem működnek olyan jól, mint egy felnőttéé, és úgy általában, teljesen kiszolgáltatottak az őket gondozó szülőknek, az édesanya törődésének és szeretetének.

Az anya terhesség alatti étrendje epigenetikai változásokat okoz a magzat DNS-ében, így befolyásolja annak működését, amely a későbbiekben egészségügyi következményekkel jár.

A tanulmányban brit, újzélandi és szingapúri kutatók úgy találták, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek epigenomjában, a DNS molekula környezetében nagyobb arányban voltak jelen változások, gyakrabban tolódtak el az agyagcsere-folyamatok kedvezőtlen irányba. Ez azzal járt együtt, hogy nagyobb valószínűséggel jelentkezett náluk például elhízás.

 Az utóbbi években megváltozóban van az orvosok véleménye a lázcsillapítás szükségességéről.

 

Novák Hunor orvos a Kossuth Rádió Napközben című műsorában hangsúlyozta: rengeteg a tévhit a lázzal kapcsolatban, a külföldi protokoll már egyáltalán nem ajánlja a csillapításra a priznicet.

Az alapvető cél a gyermek közérzetének javítása, s a vizsgálatok kimutatták, hogy a priznicet és a hűtőfürdőt a gyermekek többsége szenvedésként éli meg.

Főleg az idősebb rokonok óva intenek attól, hogy mindig felvegyük a síró újszülöttet, csecsemőt, babát, mondván, hogy elkapatjuk, és nem bírunk majd vele. Van ennek valami alapja?

A kisbabát nem lehet elrontani, az első három hónapban egészen biztosan nem. Ekkor éppen arra van szüksége, hogy minél gyorsabban válaszoljon valaki a jelzéseire. Csak így fejlődik ki benne az ősbizalom a környezete iránt. Ez lesz az alapja minden későbbi kapcsolatnak.