Az élet csupa móka, ha baba vagy: mindenki folyamatosan cukiskodik veled, mosolyog rád, a környezetedben pedig minden tárgy játék, a távirányítótól kezdve a macska farkáig. A világ csupa szín, illat, élmény. Leginkább egy állandó repüléshez hasonlítható.

Amikor a baba olyan jól érzi magát a bőrében, ahogy fent írtam, akkor végtelenül könnyű őt szórakoztatni. Nekik minden izgalmas, ha csak egy darab papírt adnánk a kezébe – ahogy nem adunk, mert megvágja magát vele és még meg is eszi –, azzal is boldogan eljátszana hosszú percekig.

 Ha elképzelem, hogy három éves vagyok, és életemben először óvodába visznek (és ott is hagynak), át tudom érezni a kicsik félelmeit. Miért? Azért, mert

1. anyu nincs ott!

2. se apu, se nagyi, se senki ismerős...

3. egy csomó idegen gyerek van, akik mind ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, mint én.

4. van a gyerekek között legalább egy, aki különösen csúnyán viselkedik: kiveszi a játékot mások kezéből, hozzájuk vágja a fakockát, lökdös, vagy netalán még harap is.

 A szobatisztaság fontos fejlődési állomás a gyerek életében, akár lelki, akár gyakorlati oldalról közelítünk. A legfontosabb elméletekben, ahol szakaszokra bontják az emberi fejlődést, valami módon megjelenik ez, mint külön egység. Freud kifejezetten a biológiai változásból indult ki, mikor azt mondta, az orális szakaszt felváltja az anális, ekkor a gyerek legfőbb örömforrásává az ánusz válik, magyarul a popsi. Ebbe beleértendő az is, hogy élvezettel tölti el, hogy valamit, ami az ő saját testi funkciója, megtanul akaratlagosan szabályozni.

 Az óvónők gyűjtötték össze a következő vicces párbeszédeket.

Az iskola mellett az óvoda is újra megnyitja a kapuit, hogy fogadja a legkisebbeket, akik a játék közben olyan vicces dolgokat mondhatnak, amelyek megmosolyogtatják az óvónőket, és minket is, ugyanis a pedagógusok nem restek összegyűjteni a kicsik aranyköpéseit.

Íme, egy ilyen csokorra való!

„Kisfiú: Az apukám asztalos.
Kislány: Az én apukám is asztalos.
Kisfiú: Akkor testvérek vagyunk.

 A várandósság kilenc hónapja varázslatos korszak, hiszen egy új élet fejlődik ki a kismama pocakjában. Ezzel együtt rengeteg furcsaság történik az anyával és a babával is ebben az időszakban, amikről talán még nem is hallottál.

• Hihetetlen, de a terhesség 16. hetében, amikor a szeme még zárva van, a baba érzékeli a napsugarat. Ha édesanyja pocakján keresztül fénysugár éri, heves szívdobogással reagál.
• Vitatott kérdés, de egy újabb vizsgálat kimutatta, hogy igenis rendelkezünk magzati korból származó emlékekkel.

Ki ne emlékezne arra, hogy gyerekként mindenféle helyen, szinte akármiből épített kuckót magának, ahol elbújhatott, ahová elvonulhatott, ahol játszhatott...? A kuckóépítés tipikus jellemző tevékenysége a gyerekkornak, de vajon miért építenek a gyerekek kuckókat, bungalókat maguknak olyan lelkesen?

Nyilván gyerekként el sem gondolkozunk a kuckóépítés motivációján, egyszerűen csak vágyunk az alkotásra, egy védelmet jelentő menedékre, ahol nem mellékesen még „felnőttesdit” is játszhatunk.

A fiúkat sokkal inkább a tárgyak érdeklik – különösen akkor, ha mozognak is. Hosszan elnézegetik az ágyuk fölé akasztott libegő-mozgó játékokat.

Ha egy óvodás csoportba új kislány érkezik, a lányok rendszerint körülveszik, érdeklődnek iránta, bevonják a játékba, Az új fiút a régiek közömbösen fogadják, és akkor veszik be a csapatba, ha hasznossá teszi magát.

A válasz egyértelmű igen. Előbb-utóbb bizony mindegyiküket hazugságon fogjuk kapni. A hazugságok tulajdonképpen azt mutatják, hogy egészségesen fejlődnek, csak még nem tudnak különbséget tenni a valóság és a képzeletük között. A kisgyerekeknek 3-6 éves korukban nagyon élénk a fantáziájuk, lenyűgözve hallgatják a meséket, részben az álom- és mesevilágban élnek: mindez elengedhetetlen a lelki fejlődésükhöz. Ezért formálják át a tényeket, színezik ki a valóságot, találnak ki meglepő történeteket: és mindezt (legalábbis részben) el is hiszik.

 Milyen színű legyen, milyen árnyalat? Világos vagy sötét? Túl sok stimuláció vagy túl kevés? Sok kérdés merül fel egy friss szülőben, amikor kialakítja a babája szobáját.

A színek hatnak ránk, ez nem kétséges, a marketingesek is előszeretettel használják a reklámokban, hogy megvegyük, amit el akarnak adni. Nem véletlen például, hogy a gyorséttermekben sok sárgát és pirosat használnak, mivel ezek a színek az éhségérzetünket növelik

 Katasztrófa az, amikor pici gyerekekkel megyünk étterembe, akik hirtelen elfelejtenek viselkedni, és kiborítják az összes pincért meg a körülöttünk ülő vendégeket. Praktikák, amiket bevethetünk, hogy megelőzzük az ilyen helyzeteket.

Az nem túl jó tanács, hogy „ne menj a gyerekkel étterembe”, mert főleg nyáron ez rendkívül rosszul esne a szülőknek. Szeretnénk mi is családi vacsorákon kikapcsolódni, de közben nem akarnánk, hogy mi legyünk AZ a család, akik miatt többen megfogadják az étteremben, hogy soha többé nem esznek házon kívül.