Idén október 15-én volt a kézmosás világnapja, amiről én, személy szerint csak utólag hallottam és ezt rendkívül sajnálom. Hihetetlen, mégis nem elképzelhetetlen, hogy az emberek nagy százaléka, még olyan alapvető egészségmegőrző eljárást sem sajátít el élete során, mint az alapos kézmosás. Mostanság a sok immunerősítő, vitamin, gyógyszer és oltás-reklám mellé igazán berakhatnának mondjuk egy társadalomcélú hirdetést egy bejátszás kíséretében, hogyan kell lezajlania egy rendes kézmosásnak hazaérkezéskor, evés előtt, vagy éppen az illemhely használata után – ne adj Isten, egy balul elsült tüsszentés után.

Azt azért örömmel látom, hogy olyan reklám már létezik, ami a kismamák magzat-védő óvintézkedéseivel foglalkozik, de én még hiányosnak tartom az ez irányú „készletet”. Abból a rengeteg pénzből, amit nyernek tévénéző szörnyű szokásainkon, igazán futná néhány ilyen bejátszásra is, például az esti közkedvelt sorozat vagy esti nagyfilm előtt. Persze a felelősség ott van a pedagógusokon is, de ha egyszer valamit állandóan gyakoroltat az ember a gyermekével, napi rutinná válik minden. A helyes kézmosás pedig egy nap bizonyosan – legalábbis remélhetőleg – többször is megtörténik, így elsajátítása nem jelenthet különösebb nehézséget.

A mostanában gyakran emlegetett 20 másodpercet igénybe vevő rendes kézmosás gyakorlatilag abból áll, hogy meleg vízzel leöblítjük kezünket, majd alaposan beszappanozzuk, és ujjközeinket rendesen megdörzsöljük végül körmeink végződő felületét (ahol vágni szoktuk) ellentétes kezünk tenyerében megdörzsöljük, ezután leöblítjük az egészet. A kézmosással végezve a legideálisabb a kézfújós szárító és a papír kéztörlő használata idegen helyen, és a csap, illetve az illemhely kilincse sem ajánlott újabb megérintésre.

Szerintem, ez lenne az alap és csak ezután a többi. Amíg ebben a tudásban „szegénykedünk”, ne csodálkozzon senki, ha elkap mindenfélét. A tarjáni iskola igazán gyakorlatiasan hívta fel a kézmosás fontosságára a gyerekek figyelmét! Példaértékű!