Amikor a kisbaba megszületik, az első né­hány hónapban csak az édesanyjára, leg­szűkebb környezetére van utalva, és több­nyire csak a sírással tudja jelezni, ha vala­mi nincs rendben, ha valamilyen szükség­lete van.

Az édesanya pedig saját tapasz­talataira, érzéseire utalva próbálja ezeket a szükségleteket kielégíteni, hogy a kis­baba minél nyugodtabb, kiegyensúlyo­zottabb légkörben cseperedjen. Aki jól megfigyeli kisbabája sírását, idővel felfedezheti a különbségeket sírás és sírás között.

Milyen okai lehetnek, ha a baba sír?

• Kezd éhes lenni (gyengébb sírdogálás), ilyenkor kezét a szájához is emelheti.
• Fáj valamije (általában erős, éles sírás).
• Tele van a pelenka, kényelmetlenül érzi magát.
• Valamilyen fizikai szükséglete van, komfortérzete, hőérzete rossz, fázik vagy túl melege van (nyűgös, vagy ideges, hangos sírás).
• Egyedül érzi magát, ilyenkor kis szünetekkel újrakezdődhet a sírás.
• Stresszhatás éri pl. szokatlan, éles zajok, fények.
• Álmos nyűgös, gyengébb sírás, szemdörzsöléssel.
• Túlzsúfolt, idegen helyen is előfordul a sírás, ilyenkor a biztonságérzetét növelhetjük azzal, ha megsimogatjuk, vagy felvesszük, megnyugtatjuk.

A sírás csökkenti a stresszt, feszültségoldó hatású, de a pár hónapos babákat nem szabad hagyni sokáig sírni! Meg kell próbálni meg találni és megszüntetni a sírás okát. Az első néhány hónapban neki még nincs más lehetősége arra, hogy jelezze, ha szük­sége van valamire. Ha sokszor hagyják sírni a babát ebben a korban, akkor azt tanul­hatja meg, hogy felesleges sírni, ez pedig a későbbi kommunikációban problémákat okozhat. Minden korban nagyon fontos a visszajelzés!

A sok és erős sírástól a hangszálak is károsodhatnak, ami a beszéd kialakulásának folyamatában problémát okozhat.

Persze nem csak a sírás az egyedüli, amivel a babák jelezni tudnak felénk, hiszen már születéstől fogva adnak bi­zonyos apró jelzéseket a szükségleteik kifejezésére, de ezeket elsőre nagyon nehéz megérteni, észrevenni. Nagy odafigyelés és ráhangolódás kell a ba­bára. Ahogy telnek a hónapok, a sírást kiegészíti a gőgicsélés, majd azok a ref­lexszerű hangmegnyilvánulások, me­lyekből már könnyebben lehet arra kö­vetkeztetni, hogy a baba jól érzi magát, vagy éppen szüksége van valamire.

A hangadáson kívül minden babánál jelen vannak a testbeszéd és a gesztusok külön­böző formái. Ezeket néhány szülő jobban megérti - azt mondják, érzik, mit szeretne a babájuk -, s vannak, akiknek nehezebben megy e jelzések jelentését megállapítani. Ezzel sincs semmi gond, hisz nem vagyunk egyformák, és egy anyuka, főleg, ha első babáját neveli, természetes dolog, hogy nem tudhatja mindig a megoldást egy-egy helyzetre, problémára. A megértésben is segítségre lehet a babajelbeszéd módszere.A módszernél egyszerre kell vizsgálni a baba beszédfejlődését és mozgásfejlődését. Hi­szen ahhoz, hogy babajeleket taníthassunk, szükség van a finom motoros mozgások olyan szintű fejlettségére, amikor a baba már hasz­nálni tudja a kezecskéit, és mindezt tudatos irányítással teszi. Körülbelül 4-5 hónapos kor­ban jutnak el a babák arra a szintre, amikor már a kezükkel meg tudnak fogni egy-egy tárgyat, és nézegetik, vizsgálják, szájukhoz emelik, láthatóan érdeklődnek iránta. Nagyjából ez az a kor, amikortól a kisbaba képessé válik arra, hogy visszajeleljen ne­künk. Természetesen ez egy hosszabb folya­mat eredménye.

Forrás: delina.hu