Amikor a kisbaba megszületik, az első né­hány hónapban csak az édesanyjára, leg­szűkebb környezetére van utalva, és több­nyire csak a sírással tudja jelezni, ha vala­mi nincs rendben, ha valamilyen szükség­lete van.

Az édesanya pedig saját tapasz­talataira, érzéseire utalva próbálja ezeket a szükségleteket kielégíteni, hogy a kis­baba minél nyugodtabb, kiegyensúlyo­zottabb légkörben cseperedjen. Aki jól megfigyeli kisbabája sírását, idővel felfedezheti a különbségeket sírás és sírás között.

 Ha elképzelem, hogy három éves vagyok, és életemben először óvodába visznek (és ott is hagynak), át tudom érezni a kicsik félelmeit. Miért? Azért, mert

 

1. anyu nincs ott!

2. se apu, se nagyi, se senki ismerős...

3. egy csomó idegen gyerek van, akik mind ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, mint én.

4. van a gyerekek között legalább egy, aki különösen csúnyán viselkedik: kiveszi a játékot mások kezéből, hozzájuk vágja a fakockát, lökdös, vagy netalán még harap is.

Főleg az idősebb rokonok óva intenek attól, hogy mindig felvegyük a síró újszülöttet, csecsemőt, babát, mondván, hogy elkapatjuk, és nem bírunk majd vele. Van ennek valami alapja?

A kisbabát nem lehet elrontani, az első három hónapban egészen biztosan nem. Ekkor éppen arra van szüksége, hogy minél gyorsabban válaszoljon valaki a jelzéseire. Csak így fejlődik ki benne az ősbizalom a környezete iránt. Ez lesz az alapja minden későbbi kapcsolatnak.

 Napi nettó két óra nyafogás, két közepes hiszti, egy nagyobb. Ilyen az élet egy öntudatára ébredt kisgyerekkel, de van megoldás? Jó lenne, mielőtt bekattanok...

 

 

 

Nagyszerű dolog történt, Pircsi megtalálta magán az akarat gombot, és azóta, mindannyiunk örömére napi 24 órában benyomva tartja. Az apja büszkén konstatálja, hogy milyen ügyes, határozott nagylány, én viszont a nap végére a falra mászom tőle. Egész nap úgy érzem, mintha üvegcserepeken járkálnék, attól félek, hogy mikor talál ki valami olyat, amire nemet kell mondanom, amitől pedig beindul a hisztigép: indul az ökölbe szorított kézzel, vicsorítva ordítás, megfeszített testtel, kifulladásig.

Amit a legtöbb anya már eddig is tudott, azt most szakemberek tudományosan is alátámasztották: a női agy minden bizonnyal be van programozva arra, hogy azonnal reagáljon az éhes csecsemő sírására.

 

A Neuroscience című lapban megjelent vizsgálat során a kutatók férfiakat és nőket követtek nyomon, akiknek először hagyták, hogy szabadon járjon az agyuk, majd CD-ről fehér zajt játszottak le számukra, ám közbeszúrták egy csecsemő sírását is.

 

Minden kisbaba sír. Körülbelül két hetes korban a legtöbb babánál kialakul az esti időszakban egy - két óráig tartó sírós (hisztizős) periódus. Miként nyugtathatjuk meg a kicsit?

 

Mit csináljunk, ha sír a kisbabánk?

Próbáljuk ki az alábbi technikákat, esetleg kombinációjukat a megnyugtatására. Miközben vigasztaljuk a babát, próbáljunk meg rájönni, mit szeretne a kisbabánk elmondani. Ha türelmes szeretettel próbálkozunk, a kezdeti melléfogások után, hamar fölfedezhetjük együtt a bébivel, melyik módszer nyugtatja meg leginkább.

 A gyermek egyetlen kommunikációs eszköze a sírás, amíg nem tanul meg beszélni. Nem mindig lehet megmondani, hogy miért sír. Azért mert éhes, szomjas, egyedül van, fáradt, túlságosan melege van, nagyon fázik, fáj valamije. Az édesanya fokozatosan megtanulja felismerni ezeket a változatokat és ennek megfelelően reagál, válaszol rájuk.

Éhség:

Általában ez a leggyakoribb sírási ok. Néha a csecsemő csak azt akarja, hogy vigasztalásul, megnyugvásul rövid ideig szoptassák, vagy lehet, hogy szomjas.

Bár még a méhen belül van, a baba a terhesség utolsó harmadában már hall minket. Egy új kutatás szerint mire megszületik, a baba már megtanulta szülei „hanghordozását”, amit abból lehet megfigyelni, ahogy a hangmagassága síráskor emelkedik vagy süllyed.

 

 

A kutatás során 60 újszülöttet mértek fel, a babák fele francia, a fele német volt. 3-5 napos korukban rögzítették a sírásukat, ám egyik babát sem csípték meg, azaz semmilyen módon nem provokálták a sírását.

 

Milyen helyzetekben tud a pszichológus segíteni? Vajon elgondolkoztál azon, hogy a sikeres embereknek miért van pszichológusa? Hogy az angolszász országokban miért járnak az emberek pszichológushoz, hogy miért hozták létre a coach –t? Vajon hogy lehet az, hogy a gazdag, sikeres embereknek mindig van egyéni tanácsadójuk? Meg mered  érteni, hogy hamarabb volt személyes tanácsadója, pszichológusa, mint ahogyan milliomos lett, hogy valójában a siker egyik előfeltétele, hogy legyen mellettünk, aki képes segíteni?

A pszichológiai tanácsadás egy aktuális probléma, konfliktusos helyzet átgondolását és feldolgozását jelenti, melynek során új szempontokat kaphatsz, és a megoldáshoz szükséges képességeket sajátíthatsz el, illetve tárhatsz fel, segítve ezzel a fennálló helyzet rendezését.