Sok nagymama a legnagyobb jóindulattal ad olyan tanácsokat, amelyek megingathatják a kismama hitét abban, hogy tud majd szoptatni. A szoptatás körüli alapelvek nem változtak a mai nagymamák ifjúkora óta, de a gyakorlat igen.

Az újdonsült anyának és apának sok nehézséggel kell megküzdenie az első napok, hetek során. A mai szülők gyakran vannak abban a helyzetben, hogy a saját csecsemőjük az első újszülött, akit életükben látnak, és ritka, hogy valaki idősebb nőrokonaitól, ismerőseitől tudná ellesni, hogyan kell egy csecsemőt ellátni, gondozni az első időkben. Minden új, és sok olyan kérdés, probléma merülhet fel, amire nehéz előre felkészülni. A várandósság alatt érdemes sok-sok információt beszerezni, hogy amikor előjönnek a kérdések, tudjuk, hova kell fordulni. Talán úgy érzi a szülő, hogy már sok mindent tud és a gyereknevelést, a csecsemő ellátását illető főbb kérdésekben már szilárd elvei, elképzelései vannak. Azonban a mindennapok során újabb kérdések merülhetnek fel, ezért nem mindegy, kire hallgatunk, kinek a tanácsát fogadjuk meg. Ez a csecsemő táplálásával kapcsolatban is érvényes.

A legtöbb édesanya szeretne szoptatni, hiszen mi sem természetesebb, mint az anyatejes táplálás. Azonban az első napok, hetek történései nagyon fontosak a szoptatás sikeressége szempontjából, és az ilyenkor kapott rossz tanácsok bizony sok problémát okozhatnak. Sok nagymama a legnagyobb jóindulattal ad olyan tanácsokat lányának vagy menyének, amelyek könnyen megingatják a kismama önbizalmát és hitét abban, hogy fog tudni szoptatni. Hiába a tudományos bizonyítékokkal alátámasztott elmélet, ha a legnagyobb bizalmat élvező személyektől ellenkező információk érkeznek a gyakorlatra vonatkozóan.

Dr. Spock leszögezi a már a mai nagymamák idejében is népszerű, a kismamák körében alapműnek számító Csecsemőgondozás, gyereknevelés című könyvében: a szoptatás a csecsemő természetes táplálási módja. Továbbá kifejti, hogy "az anyatej nemcsak anyagainak arányával, azok minőségével, sterilitásával emelkedik minden egyéb táplálék fölé (...), hanem védőanyagaival is." Az elmélet tehát már akkor is hasonló volt a mostanihoz. Ami jelentősen megváltozott azóta, az a gyakorlat. "A mi időnkben háromóránként kellett szoptatni a kisbabát. A lányom szépen szopott is, de nem hízott eleget, ezért a védőnő azt mondta, nem elég neki a tej és adjak neki tápszert, hogy biztos eleget egyen. Négyhónapos korára már nem volt tejem, így abba is hagytam a szoptatást" - mondja egy nagymama, akinek az azóta felnőtt lánya most is igény szerint szoptatja 18 hónapos kisfiát.

"Fontos, hogy a nagymamák is tudják, milyen fontos a szerepük abban, hogy támogassák az anyát és az apát a szülővé válás során, és erre az egyik legjobb eszköz a szerető bátorítás" - mondja Nagy Liliána klinikai szakpszichológus. Nem lehet azonban minden nagymamától elvárni ugyanolyan fokú empátiát, ezért érdemes átgondolni még a szülés előtt, hogy kiket szeretnénk magunk körül látni az első időkben. Vannak olyan szülők, akiknek az a legjobb, ha eleinte csak a legszűkebb családi körben, hármasban van lehetőségük kitapasztalni az új helyzetet.

A La Leche League International nevű, a szoptatással foglalkozó nemzetközi szervezet A szoptatás női művészete című könyvében nyújt rövid összefoglalót nagymamáknak a szoptatással kapcsolatos modern kutatási eredményekről és néhány korábbi tévhit cáfolatáról, továbbá arról, hogyan járulhat hozzá a nagymama a szoptatás sikeréhez.

A könyvben leírtak szerint a kutatások igazolták, hogy a szoptatás mind a baba egészsége és fejlődése, mind az anya egészsége szempontjából előnyös rövid és hosszú távon egyaránt.

Kimutatták továbbá, hogy a szoptatás akkor működik jól, ha a baba akkor kap enni, amikor jelzi ezt a szükségletét, és nem akkor, ha "órarend" szerint szopik. Ez azt jelenti, hogy viszonylag gyakran meg kell szoptatni, különösen az első időkben. A gyakorlat egyébként azt mutatja, hogy nem lehet "túl gyakran" szoptatni.

Nem szükségszerű, hogy a szoptatás során fájjon a mellbimbó. Azt jelzi, hogy valami nem megy tökéletesen. Egy kis hozzáértő segítséggel az anya hamarosan kényelmesen tud szoptatni.

A legtöbb egészségügyi szakember azt javasolja, hogy az első hat hónapban lehetőség szerint kizárólag anyatejet kapjon a csecsemő, sem tápszerre, sem vízre vagy teára nincs szükség. Sokan azt is támogatják, hogy a szilárd ételek bevezetését követően, a totyogó évek alatt is folytatódjék a szoptatás - akár a gyerek kétéves koráig, sőt azon túl is.

Mindez talán merőben eltér attól, amire még a nagyszülők emlékezhetnek azokból az időkből, mikor ők nevelték a gyerekeiket.

Ami azonban azóta sem változott, hogy a kisbabáját gondozó anyának nagy szüksége van a segítségre, támogatásra és szerető családtagokra. Az újdonsült anyának sok türelemre van szüksége, hogy beletanuljon a szoptatásba és az anyaságba, az unokáknak pedig szerető nagyszülőkre.