Kutatások is alátámasztották: a fiúk
mások, mint a lányok. Nemcsak születésük pillanatától, már a magzati
élet során is. Miért és mit tehetünk értük - erre keressük a választ.
A
kiságyban alszik a baba, két kis ökle a feje mellett. Kisfiú, ám ezt
még csak a világoskék rugi árulja el az első látogatóknak. Anyukája sem
fedez fel rajta fiús vonásokat csak a pelenkacsere során. Ilyenkor el is
ábrándozik: te is lövöldözni fogsz az oviban a kinyújtott ujjaddal,
lefocizod majd a virágaimat a kertben és hideg, zörgő kisautókkal alszol
majd maci helyett, mint az öcsém? Ki tudja, lehet. De addig még hosszú
út áll előtte.
Kétéves kora körül
már megismeri a néniket és bácsikat a járásukról, hangjukról, hajukról
és ruhájukról. A nemi szervek egyelőre nem játszanak szerepet a
tájékozódásban. Két és fél évesen pedig már magáról is tudja, hogy ő
fiú. Csak azt nem tudja, hogy mindörökre az is marad. Miért ne nőhetne
egyszer az ő hasában is kisbaba, akárcsak anyáéban a kistestvér? Vagy
miért ne nőhetne fütyije majd a szomszéd kislánynak, akivel nyáron
együtt pancsoltak a medencében?
Óvodáskorban határolódnak el
egymástól a nemek. Meglepő, hogy az egyenjogúság korában milyen ósdi
klisék élnek a négyévesekben. Ma már biztosan nem hallják másoktól és
nem tapasztalhatják maguk sem azt, amit mondanak: a lányok unalmasak,
csak babáznak, nem tudnak rúgni, mindig rendesen viselkednek és
ahelyett, hogy megvédenék magukat, csak bőgnek.
Honnan veszik mindezt?
Ebben a korban még nem tudnak rugalmasan gondolkodni: ha valaki fiú,
hozzájuk tartozik, és csakis olyan lehet mint ők, tehát ügyes, bátor,
erős... a lányokra következésképpen ennek az ellenkezője igaz. A közös
tulajdonságokat majd csak iskoláskorban fedezik fel egymásban.
Nincsen "tipikus fiú" kategória - állítják a fejlődéspszichológusok. A nemeken belül is nagy egyéni különbségek lehetnek, a
fiúk és lányok képességei
között pedig nincsenek nagy eltérések, ám megfigyelhetők bizonyos
szabályszerűségek. A fiúk a nyelvi képességeket illetően valóban némileg
elmaradnak a lányoktól, ezzel szemben jobban tájékozódnak a térben,
nagymotoros mozgásokban ügyesebbek, a finommotoros mozgások viszont a
lányok erőssége. Életterük kialakulásában is jelentős különbségek
mutatkoznak. A fiúk nagyobb csapatba verődve játszanak, függőségi
kapcsolatokat (hierarchiát), szabályokat állítanak fel. Szívesen
összemérik erejüket, nagy a versenyszellem köztük, és szeretik a vad,
területfoglaló játékokat. A lányok inkább kettesben vagy kisebb
csoportokban játszanak, gondoskodóbbak és együttműködőbbek.
Őseink
számára életbevágóan fontosak voltak ezek a nemi tulajdonságok. A nők
viszonylag kevés utóddal számolhattak, odaadó gondoskodásuk
elengedhetetlen volt a kicsik életbenmaradásához. Egy férfi jóval több
utódot nemzhetett, ám a kiszemelt legjobb partnerért meg kellett
küzdenie vetélytársaival.
Génjeinkben hordozzuk a nemi különbségeket
A kislányoknál már babakorukban megfigyelhető a szociális
érdeklődés: gyakrabban keresik és hosszabban tartanak szemkontaktust
környezetükkel. A kisfiúk pedig már hat hónaposan igyekeznek elvenni,
ami a másik kezében van, 14 hónaposan pedig a játékok közül egyértelműen
az autók és a fegyverek mellett döntenek - ezekkel jól lehet
versenyezni, küzdeni.
A különbségek gyökeréig ásva a hormonokig
jutunk el. A nyolchetes embrióban kifejlődnek a herék és megkezdik a
férfi nemi hormon, a tesztoszteron termelését. Ez pedig nemcsak a külső
testi vonásokra hat, hanem a gondolkodásmódra, érzésvilágra és
cselekedetekre. Azok a kislányok, akiknek édesanyja a terhesség alatt
valamilyen tesztoszteron jellegű gyógyszert szedett, sokkal vadabbul
viselkednek, szeretik a sportversenyeket és a fiús játékokat.
Gondolkodásmódunk
is más. Egyik agyféltekénk a logikánkat, másik érzelmeinket irányítja. A
nők gyakrabban használják mindkettőt, míg a férfiak inkább csak az
egyiket, a logikus problémamegoldót.
Ezeket a testi
adottságokat nagyban kiegészítik a környezeti hatások: nemcsak fiúnak
születik valaki, hanem azzá is neveljük őt. Kicsi korától kezdve látja a
nemek közötti különbségeket, veleszületett tulajdonságai és
megfigyelései alapján apjának, nagyapjának, bátyjának nemével azonosul.
És tovább figyeli, milyenek a férfiak. Apa megteríti az asztalt,
elmosogat, de ő cseréli ki a villanykörtét is és ő tankol. Később látja,
ahogy az utcán veszekednek a bácsik, a tévében látja, hogyan
lövöldöznek. Ezekből és még sok-sok apró részecskéből áll össze saját
férfiakról kialakított képe.
Forrás:http://www.babaszoba.hu
Kapcsolódó hírek:
"Már megint!"
„Én kényeztetem, te neveled” – avagy mire jó egy nagymama?
Ezt vártuk annyira???
Meghívó