A terhesség kezdetétől a férfi és a nő más-más formában igyekszik felnőni a nagy feladathoz. Persze ez 9 hónap alatt lehetetlen, hiszen gyakorlatban derülnek ki a legnagyobb nehézségek. A szeretetteljes gyermeknevelésre azonban rá lehet hangolódni, el lehet sajátítani sok dolgot másoktól is, de ebben a cikkben is erről lesz leginkább szó.

A baba érkezését várva egyre gyakrabban fantáziálnak a szülők arról, hogy miként fogják a gyermeküket nevelni. Fontosak és hasznosak ezek a tervezgetések, mert most még van bőven idő, megbeszélni, hogy ki miért gondolja, ahogy. Természetes, hogy sok dologban, főként a konkrét kivitelezésre vonatkozóan, más elképzelések vannak a gyermeknevelésről. Nem csoda, hiszen kétféle családból jöttek, más-más tapasztalatokkal, életszemlélettel. Most van annak az ideje, hogy ezekről a dolgokról beszélgessenek és a kétféle gyermeknevelési tapasztalásból gondolatban kialakítsanak egy harmadikat. Ebbe bele lehet építeni mindkét családéból a jónak tartott elemeket. Ez az egyezkedési folyamat akkor jó, ha szórakoztató, nem pedig foggal-körömmel harcolás.

Tudni kell persze, hogy a valóság eltéríti a tervektől. Mivel ott nem igen lesz idő hosszas mérlegelésre, hanem gyors reagálásokkal kell majd megoldani helyzeteket, egyre többször tapasztalják, hogy az otthon látott és átélt nevelési módok bizony akaratlanul is előjönnek, s kiszaladnak az ifjú szülő száján. Nagyon erősen belénk ivódnak a látott, tapasztalt, viselkedésminták. Hiába határoztuk el keményen, hogy „Úgy semmiképpen, mint ahogy engem neveltek!” A keserű csalódásban a társunk adhat vigaszt. Bizony, ha sikerül másként csinálnunk, abban nagy szerepe lesz társunknak. Ha figyelünk rá, összehangoljuk, egymásához igazítjuk reakcióinkat, egymásnak segítve tudunk majd „stílust” változtatni, megkeresve, hogy mi a legjobb a gyermekeknek. Kétségtelen, hogy ehhez az erőt, türelmet, kitartást majd a szülőpár között meglévő szeretet adja. Sokat emlegettük már a szeretet, mint a legkülönfélébb problémák megoldásában szerepet játszó „kötőanyagot”, vagy „kenőolajat”, ami segíti a problémák, ütközések simább, nagyvonalúbb, engedékenyebb elrendezését. Tapasztalhatjuk, hogy két ember a szerelem állapotában olyan elnéző, elfogadó, megbocsátó tud lenni egymással. A kérdés azonban az, hogy a lángoló szerelem vajon szeretetté szelídül-e, vagy elhamvad, s kihűl.

S mi jut a szeretetből a gyerekeknek?

Bár nagyjából tudjuk, hogy mire van szüksége a gyermekeknek, hogy lelkileg egészséges emberré fejlődnek, hogy a szülői szeretet és gondoskodás védelme az elsődleges, mégsem tudjuk mindig megtenni, illetve nem úgy tesszük, ahogy arra a másiknak szüksége van. GaryChapman „Egymásra hangolva” című könyvében a szeretet ötféle kifejeződéséről beszél, amire nem csak a gyermekeknek, de a házastársaknak is szükségük van. A gyermekvárás hónapjaiban jó, ha egy kicsit „leltározunk”, majd tervet készítünk arra nézve, hogy a hiányzó „szeretet-nyelvtudásunkat” miként pótolhatnánk, fejleszthetnénk, mire a baba megérkezik.

Forrás:http://delina.hu