Sok gyerek nagyon szereti a lövöldözős játékokat, és azt, ami kell hozzá: a puskákat, pisztolyokat, íjakat. Ne nyugtalankodjunk ezért szinte minden fiú szívesen játszik „háborúsdit". Hiába „tiltjuk ki" a fegyvereket, előbb-utóbb megtalálják a módját, hogyan fabrikáljanak maguknak pisztolyt legóból vagy fadarabokból, ha pedig azt is elkoboznánk, a kezüket fogják használni, azzal pufogtatnak.

 A fiúgyerekek lövöldözős játékok iránti rajongása tehát általános, természetesnek tűnik, és lényegében szimbolikus szerepe van. A fiúk a lövöldözős játékokban juttatják kifejezésre természetes agresszív késztetéseiket. így adják ki magukból a dühüket, szorongásaikat, félelmeiket és a feszültséget. Sokkal jobb, ha a képzelt ellenfeleknek mennek neki!  Ne tiltsuk meg a gyerekünknek, hogy „háborúsat" játsszon, vagy hogy ilyen játékokban részt vegyen! Ne féljünk attól, hogy ettől erőszakosabb vagy hatalomvágyóbb lesz! A tiltás többet árthat: lehet, hogy el kell fojtania az agresszivitását, de mivel ez általában nem sikerül teljesen, váratlan pillanatokban kitörhet, más, valós személyek iránti agresszivitás vagy konok ellenszegülés formájában. A félénkebb, visszahúzódóbb gyerekek pedig ezekben a játékokban tanulhatják meg megvédeni magukat. Megtanulják azt is, hogy van, amikor küzdeni kell magukért. A lövöldözős játékokban a gyerekek próbára teszik magukat, valamint összemérik az erejüket, ügyességüket, gyorsaságukat, és ez jót tehet az önbizalmuknak. Szükségük van arra, hogy meggyőződhessenek a képességeikről, és megmutathassák, hogy mit tudnak. A fiúk nemi identitása ebben az életkorban kezd megszilárdulni. Ezek a játékok és a fegyverek a férfiasság képzetéhez kapcsolódnak: ezért akarnak harcosok, háborús hősök, az igazság bajnokai lenni, vagy ezért szeretnék annyira megvédelmezni az édesanyjukat! Szükségük van ezekre a „kellékekre" és játékokra a nemi identitásuk megerősítéséhez, ugyanúgy, ahogy a lányoknak is: ők is ezért nézegetik magukat a tükörben, és fésülgetik a hajukat órák hosszat! Ne tiltsuk tehát meg a gyerekünknek a lövöldözős játékokat, de ha szükséges, korlátozzuk! A mérték a fontos: ügyeljünk arra, hogy ne váljon a gyerekünket lekötő egyetlen elfoglaltsággá! Általában 7-8 éves korra csökken a háborús játékok vonzereje: a kisfiúk már nem ezekben mérik össze az erejüket és az ügyességüket, hanem inkább a küzdősportokban, a futásban, a fociban...Ha a gyerekünk nagyon szeretne játék pisztolyt vagy puskát kapni, ne utasítsuk el mereven! Minél inkább tiltjuk ezeket a játékszereket, annál nagyobb lesz a vonzerejük!

Mit szeretnek a 3-6 éves gyerekek leginkább játszani?

A kisgyerekek 3-4 éves korukban kezdenek el szerepjátékokat játszani, és egészen kisiskolás, kb. 8 éves korukig ezek lesznek a legkedveltebb játékaik. Szeretnek „beöltözni" tűzoltónak, királylánynak, szuperhősnek, megküzdenek a gonoszokkal és napjában többször megmentik a világot. A játékban hatalmasnak és erősnek érezhetik magukat: azonosulnak a hősökkel (vagy csak a felnőttekkel, amikor például a szüleiket utánozzák vagy papás-mamást játszanak). A szerepjátékokat érdemes elkülönítenünk az utánzástól! A szerepjáték olyan játék, amelyben a kisgyerek gyakran a valóságban nem létező személyekkel azonosul. Talán több is ez, mint azonosulás, inkább összeolvadás, hiszen ő is ugyanolyan gyönyörűvé, nagylelkűvé, igazságossá, bátorrá válik, mint a választott hősei. Az utánzáson alapuló játékokban a kisgyerekek az őket körülvevő valós világot teremtik újra. Felnőtt szerepeket öltenek magukra, úgy tesznek, mintha ők is „nagyok" lennének: főzőcskéznek a játék tűzhelyen, autót vezetnek, mint az apjuk, barkácsolnak a játék szerszámokkal, fodrászost játszanak...

Forrás:http://delina.hu