Két női és két férfi vélemény, ki hogyan látja ezt a kérdést, és mi a fontosabb!

A munka és a magánélet egyensúlya örökzöld téma, és már lehet, hogy a könyökünkön jön ki. Való igaz, sokkal egyszerűbb lenne, ha létezne, mondjuk egy olyan csodapirula, amivel mindenhol maximálisan helyt tudnánk állni, megoldódna a sok konfliktushelyzet és kevesebb feszültség képződne le a vállizmainkban. Amíg várunk erre, addig is sokat segíthet mások hozzánk hasonló helyzete - mert a legjobb döntést mindig mi magunk hozhatjuk meg. Cikkünkben négy interjúalany osztja meg olvasóinkkal saját történetét, döntését és dilemmáit!

Dóra (32) jelenleg a közigazgatásban bérszámfejtőként dolgozik. Kétgyermekes elvált anyuka, idén nagyobbik kisfia már az iskolát is elkezdte. "A szülés előtt egy nagy cégnél voltam marketingasszisztens, elég sűrű volt ott az élet, de szerettem, és belefért. Ma már ugyanezt nem tudnám vállalni. Tudom, hogy a fiaim igénylik tőlem a több figyelmet, a több játékot, közös programot, különösen, hogy az apjuknak már új családja van. Szóval nem könnyű valóban megtalálni az egyensúlyt így, de elfogadtam, hogy nem minden tökéletes, viszont hozzuk ki a lehető legtöbbet a helyzetekből. Kevesebb pénzből élünk most, de nagyobb érzelmi biztonságban, és ez szerintem fontosabb." Dóra azt is megosztotta velünk, hogy emellett gondolkodik a váltásban, de leginkább a meglévő munkája mellé heti pár órás távmunkát vállalna be otthonról, mint például az adatrögzítés, ügyfélszolgálati háttérteendők, stb.

A távközlésben értékesítési menedzserként dolgozó Tamás (37) párja heteken belül világra hozza kislányukat. Nézzünk bele ebbe a történetbe is!"Nem hinném, hogy meglepő, amit mondok, szerintem sok apuka ugyanezen megy ilyenkor keresztül. Amióta tudom, hogy gyerekünk lesz, még fontosabb számomra az előbbre jutás és a magasabb jövedelem. Végül is a feleségem pár évre kiesik a munkából, így nekem kell megteremtenem a biztos hátteret. Többet vállalok be, többet dolgozom, többet túlórázom, ezzel jár, de van eredménye. És igen, ilyenkor jönnének a szemrehányások a kevesebb együtt töltött idő miatt, ha nem lenne olyan intelligens párom, mint amilyen. A nők többsége ezt valamiért nem látja be, hogy értük, mindannyiunkért dolgozunk többet. Szóval nálam a karrier és a család egyformán fontos."

A karriert azonban minden mással előnyben részesítő, pénzügyi csoportvezetőként dolgozó Barbara (29) vallomása is hasznos lehet azoknak az olvasóinknak, akik hasonló helyzetben vannak, és azonos dilemmákkal kerülnek szembe. "Nekem a munkám az életem, és erre büszke vagyok! Már a főiskola alatt is dolgoztam, folyamatosan fejlesztettem a tudásomat és a tapasztalatomat, sokat tanultam, dolgoztam, értékesebbé váltam az évek során. Én biztos, hogy nem fogom követni azt a hagyományos utat, ami itthon jellemző a családokra: vagyis hogy az anyuka feláldozza a karrierjét, évekig otthon marad a gyerekekkel, és közben leépül az addig versenyképes tudása, kiesik a vérkeringésből, és így tovább. Meg is őrülnék, ha csak a gyereknevelés, pelenkázás lenne a feladatom napról napra, évekig... Úgy tervezem, hogy 8-10 év múlva jön el csak az ideje a szülésnek, és akkor sem tűnök majd el évekre a színről, hanem terveim szerint egy saját vállalkozást viszünk már a jövendőbeli férjemmel."

És végül nézzünk bele egy főnök fejébe és meglátásaiba, amikor a csapat szempontjából értékeli az eltérő családi háttérrel rendelkezőket!

"A pályakezdők, a huszas éveikben járó ifjú titánok a legerősebb húzóerők - osztja meg velünk Marcell (42), egy könyvelőiroda vezetője -,ha a munka mennyiségét és a szűk határidőket nézem. Könnyebben veszik a túlórákat és az esetleges hétvégi melókat is. Még csak nem is hibáznak többet, mint a szenior kollégák. Amiben azonban az idősebbek - ők a családosok is - erősebbek, az a hosszú távon is helyesebb döntések, a felülről való szemlélet és átfogó gondolkodásmód. Bölcsebbek, megfontoltabbak, felelősségteljesebbek azok a nők, akik már anyukák is. Minőségibb feladatokat lehet rájuk bízni. Hiába szól bele a munkájukba a családi élet szervezése, a táppénzek, a Mikulás ünnepségek, stb., a munkájuk színvonala nem sérül ettől. Szerintem a mi csapatunk attól ilyen lendületes és eredményes, hogy kb. 2/3 arányban fiatalokkal, és 1/3 arányban negyven fölöttiekkel dolgozunk együtt."

Forrás:https://www.profession.hu