Gyermekeink olyan világban nőnek fel, ahol a közösségi média, a mobiltechnológia és az online közösségek alapvető fontosságúak a kommunikáció, a tanulás és a fejlesztés útján. Szinte természetes, hogy felelős szülőkként félelmet érzünk az internet nyújtotta nyitottság és kontroll-nélküliség miatt, de tenni ellene csak úgy tudunk, ha elfogadjuk ezt, és mindenki szempontjából kihozzuk belőle a legjobbat.

 Egy friss kutatás alig meglepő eredményei szerint hazánkban a 16-37 éves korosztály, az úgynevezett Y és Z generáció, internetezik a legtöbbet. Hetente átlag 22 órát interneteznek, főleg okostelefonon és leginkább zenés, vicces tartalmakat töltenek le a mobiljukra, illetve filmnézéssel ütik el az idejüket az éterben.

A felmérés szerint azonban a 20 év alatti fiatal felnőttek és gyermekek azok, akik ezeken kívül használhatják leginkább az internetet olyan dolgokra, amelyek miatt jogos a szülői aggódás. Ha félelmeink vannak azzal kapcsoltban, hogy kivel kerül kapcsolatba csemeténk az online térben és mivel tölti ott az idejét, már kora gyermekkorban adjuk meg neki az alapokat ahhoz, hogy okosan tudja használni az internetet, és fordítsa előnyére az okoseszközök nyújtotta lehetőségeket.

Ha tehát szülőkként attól félünk, hogy gyermekünk túl sokat internetezik, ne azt nézzük, hogy mennyi időt tölt az online térben, hanem hogy mivel foglalatoskodik. Ha színes és gazdag, életkorának megfelelő virtuális tartalmak között böngészik, nincs mitől félnünk, hiszen ez elkerülhetetlen, gyermekünk a digitális világban szocializálódik, személyiségének része az internet.

Marc Prensky amerikai pszichológus így magyarázza a jelenséget: „Míg mi gyermekkorunkban iskola után a játszótéren töltöttük a szabadidőnket a barátainkkal, addig ők – és teljesen természetesen – a chaten bandáznak. Míg mi moziba jártunk tinédzserként, ők filmeket töltenek le, és nézik meg közösen vagy egyedül azokat.” Ez a fajta széles érdeklődés is ijesztően hat egyes szülőkre, aggodalomra azonban semmi ok.

Az Y, Z és már az alfa generációt érdemes megtanítani fókuszálni, hogy ha egyszerre több helyen is jelen van, akkor ezek közül melyik épp akkor és ott a legfontosabb. Kutatások igazolják, hogy nem vagyunk képesek egyszerre több mindenre figyelni ugyanolyan koncentráltsággal. Ha okosan magyarázzuk, hogy mennyi energiát és fáradtságot spórol meg, ha egyszerre egy feladatra koncentrál és ha mi magunk is példát mutatunk ebben, akkor előbb-utóbb hisznek nekünk a gyerekek.

Hogy a gyermekünk mennyi időt tölt internetezéssel viszonylag könnyen leellenőrizhetjük, azt azonban, hogy kikkel kerül kapcsolatba, kivel chatel, kivel köt barátságot, szinte lehetetlen küldetés kontroll alatt tartani. Egy tinédzser sosem fogja megmutatni a számítógépét, hogy megnézzük, hogy mit csinál az éterben. Ez esetben egyetlen út járható: a nyitott kommunikáció, az őszinte beszélgetések a bizalom kiépítése vagy visszaszerzése a szülők iránt.

Bár az internetezésnek még nincsenek kőbe vésett szabályai, fontos, hogy mi magunk, szülők tanítsuk meg a saját normarendszerünk mentén arra a gyermekeinket, hogy hogyan viselkedjenek helyesen az online térben, illetve, hogy melyek azok a szabályok, amelyeket be kell tartani azért, hogy elkerülje az online-veszélyeket. Elsősorban az első internetezések alkalmával üljünk le melléjük, mutassuk meg, hogy milyen oldalakon érdemes böngészniük, mi az, ami veszélyes, ahol nem érdemes szörfözni. Aztán ahogy ügyesednek, úgy engedjük el a kezüket fokozatosan. A következő lépésben vezessük be őket a hozzászólások világába. Mondjuk el nekik, hogy internet tele van trollokkal, akik kihasználva a név és arcnélküliséget, hozzászólásaikban élhetik ki „szadista” hajlamaikat. Ettől nem kell félni, de nem kell beleállni egy-egy ilyen jellegű párbeszédbe.

Forrás:http://www.anna.hu