Az esti mese fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, minél előbb kezdjük el esténként a mesélést, annál jobb eséllyel válik majd a gyermekünk is olvasó felnőtté. De mégis mit lehet a 2–4 éves korosztálynak olvasni?

Az én lányaim már kétéves korukban odagyűltek körém, és követelték az esti mesét, vagy bármilyen mesét, mert nagyjából egész nap bírták volna, hogy olvassak nekik. Szinte mindegy volt, hogy mi kerül a kezembe, de azért persze ha mondjuk a napilapot kezdem el felolvasni, nem élvezték volna annyira, mint a koruknak megfelelő könyveket.

A rajongásom az olvasás iránt ebben az időszakban némileg megcsappant, amikor már rekedtre olvastam néha magam, ők pedig még mindig követelték volna a folytatást. Természetesen azért örült a szívem, hogy ennyire szeretik a meséket. Emlékeim szerint meg voltam azért lőve az elején, hogy egy kétévesnek és egy négyévesnek, akik alig tudnak megülni a fenekükön, mégis milyen könyv való. Végül ugyanúgy nem tudtak két percnél tovább nyugton maradni, de a meséket azért figyelmesen hallgatták.

Körülnéztem ezért a gyerekeim könyvespolcán és a mostani új könyvek között is, hogy mit ajánlanék azoknak, akik hasonló cipőben járnak, és vakarják tanácstalanul a fejüket, hogy milyen történettel álljanak elő az esti mesélésre.

Bármelyik Marék Veronika-történet tulajdonképpen jöhetne ide, a legkisebbeknek is már abszolút élvezetes mindegyik könyv. Elvarázsolva hallgatják a Boribonról és Annipanniról szóló történeteket, hogy betegségben, szamócaszedéskor vagy épp szülinapozáskor miként élnek együtt. Anya és kisgyerek történetek, amikkel teljesen azonosulni tudnak az apróságok, sokat tanulnak közben az emberi kapcsolatokról és magáról az életről.

Erwin Moser állatsereglete újabb lélegzetállító kalandokkal várja az olvasókat. Hőseink barátságot kötnek egymással, szokatlan járműveket és különös szerkezeteket találnak fel, bejárják a sivatagokat, a tengereket, de még a világűrt is. A Macskovszkij Cirkuszban kandúrok az artisták, Citronella, a kisegér megszelídít egy leopárdot, egy merész kismalac pedig valódi bátorságról tesz tanúbizonyságot. Erwin Moser újabb történetei kacagtatóak, bámulatosak. Rajzain rengeteg felfedezni való várja a mesehallgató gyerekeket. Olvassuk, hallgassuk – és szőjük együtt tovább a történeteket!

A két dakszli sztorija már az én gyerekkori kedvencem is volt, és most nagy örömmel láttam, hogy új köntösbe bújtatva újra megjelent, méghozzá papírszínházas változatban. Testvéreknek kötelező olvasmány, viccesen és meghatóan tanítja meg őket arra, hogyan szeressék jól egymást, és oldják meg a konfliktusaikat más gyerekekkel. Mindez Janikovszky Éva halhatatlan humorával és bölcsességével tolmácsolva.

„Szofi a szobában szaladgált. Egyszer csak tüsszentett egyet:
– Hapci!
A konyhából bekukkantott a mamája:
– Szofi, hol a zoknid? Vedd gyorsan vissza!”
De Szofi nem veszi vissza a zokniját, hanem elszalad. És tüsszent még egyet. Egy nagyobbat. És továbbszalad. És tüsszent egy még nagyobbat. Akkorát, hogy elrepülnek a galambok! Kidurrannak a lufik! Leesnek a fákról a levelek!!! Fut utána a mamája. A szomszéd bácsi. A lufiárus. Mi lesz ennek a vége? Kiderül Harcos Bálint varázslatos mesekönyvéből!

Csoda és Kósza két fantasztikus ló, akik kicsit sem tökéletesek, sokszor gyerekesek, veszekedősek, makacsok és mindennel együtt nagyon szeretni valók. Végtelenül vicces könyv – mindegyik része a sorozatnak –, amit nemcsak hallgatni, hanem felolvasni is csupa vidámság. Csoda és Kósza gödöllői és világ körüli kalandjai, a híres babaleves és Kósza állandó csetlése-botlása remek szórakozás minden este.

Forrás: http://www.nlcafe.hu