Az első év kétségtelenül a legszebb élmények közé tartozik anyukaként. Rengeteg első pillanatot kapunk a babánktól: az első mosoly, első nevetés, első gügyögés… A Huffington Posttal osztották meg az anyukák a tapasztalataikat arról, hogy számukra milyen legszebb pillanatokat tartogatott a babáik első éve.

„Amikor először mondta, hogy »anya«, anélkül hogy erre biztattam volna. Tisztára libabőrös lettemaz örömtől.”

„Az egyik legjobb az volt, amikor elkezdett gügyögni.”

„Amikor a lányom 9 hónaposan rámutatott egy banánra, és felismerhetően ki is mondta, hogy banán. Nagyon meglepődtem.”

„Amikor megszületett. Négy évig vártunk rá, hogy megfoganjon, majd 9 hónap veszélyeztetett terhesség után a legcsodálatosabb pillanat az volt, amikor végre a kezemben tarthattam.”

„Az első alkalom, amikor a pici lányom tüsszentett és csuklott. Annyira összezavarodott, hogy mi történik vele, hogy teljesen elolvadtam tőle.”

„Amikor nem találtam a lányomat sehol, pedig határozottan a lakáson belül kellett volna lennie. Aztán ráleltem a szennyeskosárban, ahogy alszik a ruhákon.”

„Az első éjszaka, amikor átaludta a babám az éjszakát. Kilenchetes volt, és reggel 7 óráig nem kelt fel enni. Mikor felszólalt reggel, többször is meg kellett néznem az órát, mire leesett, hogy egész éjjel aludtunk.”

„Minden este, amikor az utolsó etetés után elbóbiskol a karomban. A babaillatú haja, a szuszogása és a kis ujjai az ujjaim köré fonódva: felbecsülhetetlen élmény mind.”

„Az a pillanat, amikor 9 hónaposan eltörte a lábát, és a kis gipszével próbált kimászni a kiságyból. Éppen csak odaértem, hogy még elkapjam, mielőtt fejre esne. Máig pont ilyen kamikazealkat.”

„Természetesen amikor először mosolygott!”

„Amikor megtanulta az »igen« szót. Onnantól sokkal könnyebb dolgom volt, mert mindenbe beleegyezett.”

„A nap, amikor rájött, hogy a fenekén csúszkálva tud közlekedni a padlón, és onnantól kezdve csak úgy volt hajlandó jönni-menni a lakásban mászás helyett.”

„Az első alkalom, amikor jégkrémet evett… az arca egy tanulmány volt.”

„Amikor először kezdett el odafigyelni a zenére. Az etetőszékében üldögélt, amíg én az ebédet főztem, és bólogatni kezdett a zene ütemére. Innentől már csak pillanat volt, hogy minden zenére táncolni kezdjen, ez volt a legcukibb időszaka.”

„Amikor megtanult mászni, és váratlan pillanatokban odajött hozzám, megölelt, majd visszamászott a játékaihoz.”

„Kétségbeesetten próbáltuk rászoktatni, hogy átaludja az éjszakát – nem sikerült másfél éves koráig –, aztán egyszer csak hirtelen elaludt az etetőszékében és a feje a tányérjában landolt.”

Forrás: http://www.nlcafe.hu/