A gyermeki fejlődéssel ma már több tudományág is foglalkozik. Szerencsénkre a mai technikai eszközök már lehetővé teszik, hogy olyan dolgokat is tudjunk a pocaklakó(k)ról, amire anyáink, dédanyáink még csak nem is gondolhattak.

Elég, ha csak a négydimenziós (4D) ultrahangra gondolunk, vagy az őssejt kutatás eredményeire. Azonban már az elején érdemes kijelenteni, hogy a legtöbb csecsemőkkel kapcsolatos időpont pusztán általános jellegű, ezektől nagyban eltérhetnek a gyerekek. A legtöbb kézikönyv egyetért abban, hogy a környezet és a gének nagyjából 50-50%- ban befolyásolják a fejlődést, ezért (is) alakulhatnak ki egyedi szakaszok.

A tudományos megközelítés kialakulása és eredményei

A baba naplók ma már igen népszerűek (főleg az első gyermeknél), és hasznosak is. Az adatokból egyeztethető, nyomon követhető, hogy gyermekünk milyen fejlődési szakaszban van. Ennek előnye, hogy rengeteg tippet, tanácsot olvashatunk arról, hogy mivel segíthetjük, vagy erősíthetjük képességeinek fejlődését. Korábban tudósok is írtak ilyen naplókat, később felhagytak velük, mert belátták, hogy nem tudnak tudósok maradni ennyire erős érzelmi befolyásoltság mellett. Az egyik leghíresebb ilyen napló Charles Darwiné, az evolúcióelmélet kidolgozójáé. Ő 1839-ben elsőszülött fiáról írt, napokban adta meg a gyermek korát, és kutatásai főleg az érzékszervek működési területére fókuszált. (1887-ben publikálta a Mind című angol lap júliusi számában) Akkoriban még úgy gondolták, hogy a babák sokkal fejletlenebbek, butábbak a felnőtteknél.

William James amerikai pszichológus a XIX. század végén kijelentette, hogy a világ egy csecsemő számára csengő-bongó zűrzavarként jelenik meg, vagyis nem képes felfogni a körülötte zajló eseményeket, érzékszervei nem működnek. (Ezért érzéstelenítés nélkül műtötték az újszülötteket az 1960- 70- es évekig)

Egészen a XX. század közepéig kellett várni a nagy áttörésre, amikor Robert L. Fantz az 1960-as évek elején egy publikációban hírül adta a világnak, hogy a pár hetes babák is látással tesznek különbséget a dolgok között. Ennek a kijelentésnek akkora hatása volt az Amerikai Pszichológiai Alapítványra, hogy létrehoztak egy díjat Fantz emlékének tisztelegve, amelyet az ígéretes fiatal pszichológusok, (vagy hasonló területen tanulók) ösztönzés és támogatásképp kaphatnak (Robert L. Fantz Memorial Award for Young Psychologists).

A kísérletek alapja az volt, hogy meddig néz egy baba egy képet. Eredményképpen azt kapták, hogy a bonyolultabb minták, legfőképpen pedig az emberi arc az, ami leginkább leköti a gyerekek figyelmét.

A tény felismerése után olyan elmélet kapott szárnyra, hogy bár látnak, csak foltokat, homályos alakokat, elmosódó formákat. Ennek megcáfolására 1970 elején Jerome Bruner amerikai pszichológus kísérleteinek tárgyává tette a kicsik látását. Speciális eszközt szerelt a cumira, így a cumizási sebességgel a csecsemők állítani tudták az eléjük kivetített kép élességét. Az eredmény az lett, hogy a babák 30- 40 cm távolságra állították a kép élességét (ebből a távolságból már jól látható az anyuka szoptatás közben).

1979-ben Andrew N. Mertzoff és kollegája Richard W. Borton további kísérleteket folytatott 12-33 napos(!) csecsemőkkel. Kétféle cumit ( egy sima, egy rücskös) váltogatva adtak a szájukba úgy, hogy ne láthassák, hogy éppen melyiket kapják, és felmutattak két képet a cumikról. A picik egyértelműen azt a képet nézték tovább, amelyik cumi a szájukban volt.

Mai napig jelennek meg olyan könyvek, melyek hasonló kísérletekkel foglalkoznak, vagy próbálják tudományosan alátámasztani azt, amit a legtöbb anya ösztönösen tud, vagyis hogy a kicsik a bölcsőben nagyon is okosak.

A tudomány mai állása szerint a magzat a pocakban nagyon gyorsan fejlődik, ehhez viszonyítva viszont a szemmel eléggé „ráérősen” halad (ami érthető, hiszen 40 hete van, hogy kifejlessze). A 16-18. héttől megfigyelték a REM alvásszakasz gyors szemmozgását, de a szem csak a várandósság 24-28. hetében nyílik ki. Látni valójában nem valószínű, hogy látnak, hiszen eléggé ingerszegény a környezet. A látáshoz legfontosabb szerv a sárgafolt vérellátása a 32. hétre alakul ki. Retinájuk ekkor még nincsen teljesen kifejlődve, az érhálózat egészében gyakran csak a 40-42. hét során alakul ki, vagyis előfordul, hogy már a születés után.

Újszülöttként fekete-fehérben látnak, így jobban kedvelik az erős kontrasztokat, ezért van az is, hogy a kicsik gyakran nézik az emberek homlok- haj szétválásának vonalát. Korábbi elméletek szerint csak a mozgást érzékelik, de néhány esettel megcáfolták ezt. Ilyenkor még nem teljesen urai szemkoordinációjuknak, emiatt gyakran külön mozognak a szemek, bandzsítanak, stb. Ekkor még látótávolságuk nagyjából 20- 30 cm, de gyorsan fejlődésnek indulnak. Pupillái beszűkülnek az erős fény miatt, és nem igazán reagálnak a fényviszonyok változásaira. Ennek oka, hogy az anyaméhhez képest a kevés fény is sok a piciknek.

Sokan úgy vélték, hogy a babák fókuszálásával van probléma, ami részben igaz, de nem a fókuszáló képesség a probléma, hanem az, hogy nem teljesen uraik az izmaiknak. Előfordul tehát, hogy a tárgy elé, vagy mögé fókuszálnak. Ám még ekkor nem látnak teljesen tisztán, ugyanis bár a szem készen áll a látásra, az agy látásért felelős része még nem. Vagyis bár rá tud fókuszálni, nem látja a részleteket, a kép számára homályos.

Nagyjából egy hónapos korban már képes tárgyakat követni, ám együtt fordítja a szemét és a fejét. Látásélessége nem túl erős, ha tudna olvasni, akkor a szemészeten a legfelső sort (JE, 42) tudná elolvasni. Egy kutatás szerint egy csecsemő 2 hetes korában már képes színeket megkülönböztetni, még ha egyforma is az árnyalatuk. Azonban nem valószínű, hogy a felnőttekéhez hasonlóan minden színt látnak, a korábban már említett agyműködésbeli „lemaradás” miatt.

A szemmozgató izmokat két hónapos korukban tudják teljes mértékben irányítani, 180 fokban követik a tárgyakat. Ekkorra már a színek szinte minden változatát meg tudja különböztetni, vagyis majdnem olyan jól látja az árnyalatokat, mint a felnőttek. Már jobban figyeli az arcvonásokat, mint a kontrasztvonalakat.

Második- negyedik hónap között elkezdi megkülönbözteti a  pasztell színeket. Ezalatt az idő alatt megtanulja összeilleszteni a két szem által látott képet, minden mozgást figyel, követ.

Négy- öt hónapos korban már felismeri családját (nem csak a hangjuk alapján). A negyedik hónapban már háromdimenziós a látása (3-5. hónap), vagyis látja a távolságokat, ügyesebben nyúl a játékokért, tisztul a látott kép.

Nyolcadik hónapra ugrásszerűen megnő a látótávolság, kitisztul a látás, amely már majdnem annyira fejletté válik, mint egy átlagos felnőtté. Felismeri rokonait nagyobb távolságból is, érdeklődő minden történés iránt. Ekkorra majdnem teljesen kialakul a szemszín, már csak apró változás lehet benne.

Ma már tudjuk, hogy az újszülött csecsemők látása hatszor rosszabb, mint egy felnőtté. Az is kiderült, hogy ez nem a fókuszálási képesség hiánya miatt van, hanem az idegrendszer fejletlensége miatt. Ennek ellenére így is gazdag képpel rendelkeznek a világról. Gondoljuk csak bele! Ha a hüvelykujjunkat kartávolságban kinyújtjuk és ránézünk, az hatszor nagyobb, mint a szemészeti tábla 42-es száma! Vagyis ez bőven elég ahhoz, hogy a baba lássa a neki legfontosabb dolgokat, mint az anya szeme, a mosolya, az arca, az ő saját keze, lába.

Ali Borbála

  http://noinetcafe.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2462:a-csecsemk-latasanak-fejldese-tudos-szemmel&catid=10:baba-mama&Itemid=6