Ha a császármetszés kerül szóba, a legtöbben felkiáltanak: „Jaj, csak azt ne!”. Érthető, hiszen mindenki – aki csak nem alakját félti – megpróbálja időre kihordani kincsét, és lehetőleg természetes úton megszülni. Igen ám, de ez nem mindig úgy alakul, ahogyan mi szeretnénk. Én az ilyen meghatározástól egyenesen a plafonon vagyok: „császárral vették el tőle a gyermeket”. Köszike! Azért valahol én is ott voltam!

A császár – általában – nem kívánságműsor jutalma, hanem egy kényszerhelyzet, amibe a kismama legfeljebb ijedtében belenyugszik, hogy minden rendben legyen kisbabájával. A jobbik eset, amikor a kismamának van ideje erre felkészülni, mert már korábban megbeszélték az orvossal, hogy nincs más lehetőség. Ilyenkor is, ha van rá mód, és nem veszélyeztetjük vele a baba életét, érdemes vajúdni egy ideig. Tudom, hülyén hangzik, de nagyon komolyan mondom! A vajúdásnak sokféle élettani hatása van, másrészt felkészülési időt ad mamának, és babának egyaránt a megszületésre. Egyben az egész esemény megélhetőségét is biztosítja.

Mielőtt felkerül a kismama a műtőbe, ahol a császármetszést majd végzi az orvos, le kell csöpögni legalább egy „zacsi” infúziónak. Ezután már a műtőben legalább öten fogadnak minket – már az orvost is beleszámolva. A sokaság egy kicsit zavarba ejtő, de mindenki azért van ott, hogy minden rendben menjen. Ezután ha már -rosszul hangzik, de a helyszínen kevésbé rémisztő – a műtőasztalon vagyunk, és epidurális érzéstelenítést fogunk kapni, megkérnek majd, hogy jól húzd össze magad. Na, ez az, ami akkora hassal, mint egy görögdinnye, meglehetősen meredek mutatvány, de ha ügyes vagy – és az aneszteziológus is -, elsőre sikerül beadni az érzéstelenítőt, s ez szétárad benned deréktól lefelé. Én első alkalommal 9 órát vajúdtam, úgyhogy nem túlzok, mikor azt mondom, a mennyei érzés kategóriájába nyugodtan bele lehet sorolni ezt a pillanatot!

Ezután lefekszel, el- és betakargatnak mindenfelé, és megkezdődik orvosod számára is a munka. (Idáig Te dolgoztál.) Szó szerint bikini vonalban tesznek egy 20-22 cm széles vágást, ahol kisbabádat kiveszik. Ekkor olyan érzés következik, mint mikor valaki a kb 80 kilójával a mellkasodra ülne. Ne ijedj meg, ez csak a „belső térben” kialakuló hirtelen nyomáscsökkenés miatt van (hirtelen lesz egy csomó helye a tüdődnek). Nekem a nagyobbik lányomat a fejemhez hozták egy puszira, a kisebbiket csak feltartva mutatták meg, de mindenképpen könnyfakasztó érzés – nem is hiszem, hogy meg lehet úszni e nélkül, már csak a felszabaduló hormonok miatt sem. Végül, ha minden kész odabent, szépen összevarrnak, és már mehetsz is a megfigyelőbe, ahol újra találkozhatsz kisbabáddal, és végre magadhoz is ölelheted, ha eddig nem sikerült. Itt bepróbálkozhattok az első szopival is, ami háton fekve egy kicsit nehézkes, de nem lehetetlen, ha türelmes maradsz!

Ami fontos! Amíg ki nem megy az érzéstelenítő a lábaidból, eszedbe ne jusson megemelni a fejed, mert utána meglehetősen fájni fog a fejed! Ha jól emlékszem, 6 órával a műtét után el kell kezdeni az igazi munkát: oldalra fordulni. Először az egyikre, majd fél óra múlva a másikra, majd újra és újra megismételni a műveletet. Minden „oldalváltás” kín a köbön, és egy-egy váltás is legalább 3 percig tart, de minél többször fordulsz, annál gyorsabb a regenerálódás a hasüregben! Arról nem is beszélve, hogy 12 órával a műtét után már fel kell tudni állni! És addig még hosszú az út, tele fájdalommal, de minél jobban összeszorítod a fogad, és teszed, amit tenni kell, annál gyorsabban gyógyul a seb, és múlik a fájdalom! Egyébként pedig, háromóránként kaphatsz fájdalomcsillapítót (olyat, ami szoptatás mellett is kapható), ami szintén hasznos. Mikor eljutsz a felállás pillanatához, egy jó tanácsot fogadj meg! Ne dőlj előre a felállás pillanatában, hanem egyenes háttal, mint valami tojógalamb (vagy mint aki becsinált) emelkedj el az ágytól. Ennek azért van jelentősége, mert ha előre dőlsz, a beleid nyomást fognak gyakorolni a sebedre, ahogyan előre mozdulnak, és ez iszonyú fájdalmas. Ezt azonban a „tojógalamb pózzal” ki lehet küszöbölni!

Ezután már minden sokkal gördülékenyebb, a nehezén túl vagy! Már csak az a dolgod, hogy minél többet pihenj, mielőtt hazamennél, és eszedbe ne jusson idegeskedni a szopiztatás miatt, mert innentől mindenhez csak türelem és idő kell! A nővérek segíteni fognak, mindent megmutatnak, de kérd a segítséget, mert ők nem tudhatják, van-e tapasztalatod vagy gyakorlatod. Akkor se sértődj meg, ha éppen nem érnek rá, hiszen rengeteg dolguk van, de nyomatékosan add tudtukra, hogy ha felszabadulnak egy kis időre, feltétlenül számítasz a segítségükre!

Azt hiszem ennyi, amit feltétlenül érdemesnek találtam megosztani a császármetszésről. Ha tehettem volna, én is természetesen szerettem volna megszülni a gyermekeimet, de most, hogy már kettőt is világra segítettek, a harmadiknál már félnék máshogy csinálni – megjegyzem, nem is lehet. Akinek esetleg a természetes szülésről vannak megosztandó jó tanácsai, vagy „csak az élmény maga”, ossza meg velünk!