Akinek már volt dackorszakos gyereke, az tudja, hogy a nagy hisztirohamok bármikor, bárhol rátörhetnek az amúgy bűbájos gyermekre. Ilyenkor kissé – nagyon – kifordul önmagából, taknya-nyála egybefolyik, és az addig kis tündér totyogó átváltozik egy nagy halom ordítássá.

A gyermekünknek ebben a korszakban teljesen mindegy, hogy épp hol vagyunk, lehet ő akár az amerikai elnök előtt is, ha épp akkor jön rá a hoppáré, akkor ott fog hisztizni. Az én lányaimon rendszerint vásárlás közben, a játszótéren és utazás közben tört ki az ordítozós roham, szerintem csak azért, mert ott nagyobb közönség előtt játszhatták el a drámakirálynőt.

 Szerencsére nem robotok, hanem hús-vér emberek nevelik a gyerekeket, ez azonban bizonyos nehézségekkel jár. Anyának és apának is vannak érzelmei, így aztán hiába tudja ésszel, hogy a gyermeki erőszakosságra, agresszióra nem kellene hasonlóképp válaszolnia, az a helyzet, hogy ilyenkor benne is felmegy a pumpa, dühösnek, megbántottnak és tehetetlennek érzi magát, és nincs kedve kedvesen, türelmesen szólni a csemetéhez, és bölcs határozottsággal közölni, hogy amit tett, az helytelen.

 Akinek már volt dackorszakos gyereke, az tudja, hogy a nagy hisztirohamok bármikor, bárhol rátörhetnek az amúgy bűbájos gyermekre. Ilyenkor kissé – nagyon – kifordul önmagából, taknya-nyála egybefolyik, és az addig kis tündér totyogó átváltozik egy nagy halom ordítássá.

A gyermekünknek ebben a korszakban teljesen mindegy, hogy épp hol vagyunk, lehet ő akár az amerikai elnök előtt is, ha épp akkor jön rá a hoppáré, akkor ott fog hisztizni. Az én lányaimon rendszerint vásárlás közben, a játszótéren és utazás közben tört ki az ordítozós roham, szerintem csak azért, mert ott nagyobb közönség előtt játszhatták el a drámakirálynőt.

 Napi nettó két óra nyafogás, két közepes hiszti, egy nagyobb. Ilyen az élet egy öntudatára ébredt kisgyerekkel, de van megoldás? Jó lenne, mielőtt bekattanok...

Nagyszerű dolog történt, Pircsi megtalálta magán az akarat gombot, és azóta, mindannyiunk örömére napi 24 órában benyomva tartja. Az apja büszkén konstatálja, hogy milyen ügyes, határozott nagylány, én viszont a nap végére a falra mászom tőle. Egész nap úgy érzem, mintha üvegcserepeken járkálnék, attól félek, hogy mikor talál ki valami olyat, amire nemet kell mondanom, amitől pedig beindul a hisztigép: indul az ökölbe szorított kézzel, vicsorítva ordítás, megfeszített testtel, kifulladásig.